Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
a nemzetiségeknek, mert azok úgyis többet fognak kívánni, azokkal, akik a nemzetiségeket külföldi tájékozódással vádolják és akik Magyarországot a szétdarabolástól féltik. 17 Szétdarabolás csak akkor következnék be, ha a Ház a Mocsonyi-féle javaslatot tenné magáévá, mivel az megváltoztatná Magyarország közjogi alapját és az ország így a nemzetiségek federációjává alakulna át. Ezért Deák javaslatát fogadja el a tárgyalás alapjául. 18 A másnap, november 25-én tartott CCCXXIV. országos ülésen a nemzetiségi törvényjavaslathoz elsőnek Trifunácz Pál, a Torontál megyei bassahidi kerület képviselője szólt hozzá. Hivatkozik a felirati vita alkalmával mondott beszédére, amikor még nagy várakozással tekintett a nemzetiségi kérdés rendezése elé; ezek a reményei azonban nem teljesültek. A központi bizottság javaslata „még azon a színvonalon sem áll, melyen áll már tettleg nálunk a nemzetiségi kérdés. Az elfogulatlan közvélemény ítélete kimondta már azt, hogy minden oly népösszességet, melyben saját külön egyediségének érzülete megszületett, külön nemzetiségnek is kell elismerni". 19 Az állampolitikát nem szabad összezavarni a nemzetiségi politikával s ahol több néptörzs lakik egy országban, ott nem lehet egynek kizáró joga, hanem az államnak az egyenjogú nemzetiségek felett kell állania. A központi bizottság javaslata nagyon szűken méri a nyelvi jogokat a közoktatás, közigazgatás és igazságszolgáltatás terén. Olyan polyglott államban, ahol az egyik nemzetiség a másikat alig haladja túl számban, a többi nemzetiséget is számba kell venni és el kell ismerni nemzeti egyenjogúságukat. 20 Külön felhívja a figyelmet a szerb kérdésre és bízik abban, „hogy a két, magyar és szerb nemzet megértendi egymást minden időben a szabadság törekvéseiben, amint megértették egymást szikla-keblű ős hősei a kereszténység véres csatáiban". A kisebbségi javaslatot fogadja el. 21 Az általános vita második napjának kiemelkedő eseménye br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter beszéde. Eötvös tagja volt úgy az 1861-ben, mint az 1866-ban kiküldött nemzetiségi bizottságnak s a nemzetiségi kérdés legkiválóbb magyar teoretikusa a kérdést a magyar alkotmányosság és a korszellem szempontjából tette vizsgálat tárgyává. A nemzetiségi képviselőknek válaszolva hibáztatja, hogy azok csak az egyes nemzetiségek szempontjából bírálták el a kérdést. Minden képviselő az ország képviselője s még ha egy nemzetiséghez tartozó választók küldték is be az országgyűlésbe, akkor sem tekinthet el a haza másajkú polgárainak érdekeitől. Különben is ez az a kérdés, amelyben az öszszes honpolgárok érdekei azonosak, mert a polgárok jóléte a haza fennállásától és hatalmától függ, ez pedig feltételezi a polgárok 17 Napló 24. 1. 18 Napló 25. 1. 19 Napló 28. 1. 2 ° Napló 29. 1. 21 Napló 30. 1.
