Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

háborítás nélkül fentartani igenis képesek voltak. (Zajos helyeslés.)"

30 A hon nem magyar ajkú lakói már ma is a társadalmi és politikai jogok teljes élvezetében vannak s e tekintetben Magyarország felveheti a versenyt a vegyesajkú európai államok bármelyikével s ezért a nemzetiségi kérdés folyton izgató lökéseit „leginkább azon faj- és vallás-azonosság szülte rokon és ellenszenvekből meríti, melyeknél fogva honunk nemzetiségeinek némelyike az ország határain kívüli testvéreihez gravitál. (Hosszas zajos helyeslés.)" Ezért „kénytelen vagyok kereken visszautasítani minden oly követelést, mely a nemzetiségek collectiv egyenjogúsága fonalán csakhamar Magyarország állami tehetetlenségéhez és második stádium gyanánt teljes szétoszlásához vezetne. (Hosszas élénk helyeslés.)"

11 Elismeri a nemzetiségek jogait, de ugyanakkor kifogásolja a kisebbségi javaslat 8. szakaszát, amelynek értelmében az államnak nincs más joga, minthogy tisztelje a honpolgárok egyéni és szövetkezési jogait és a 4. szakaszt, mely a nemzetiségek aránylagos képviseletét köti ki a főrendiházban épen úgy, mint a főtörvényszékeknél. Egyrészt a nemzetiségi, másrészt a központi és a Deák-féle javaslatot összehasonlítva, a következő megállapításokat teszi: „Szerintiem az egyik — épen a kisebbségnek javaslata — nagyobb nemzetiségek collectiv jogegyenlőségét állapítja meg; a másik kettő a máris létező jogegyenlőséget a hon minden polgárainak nemzetiségi érdekeire alkalmazza. (Helyeslés.) Amannak alapján uralkodni fogok az egyes nemzetiségek töredékein ott, hol véletlenül absolut vagy relatív többségben lesznek; emennek paizsa alatt védve leszek, még egyénileg is, az egész ország területén, és nemzetiségi jogaim magna chartáját érvényesíthetem mint az angol, vizén és szárazon. (Zajos helyeslés.) Az egyik szerint lehetnek localisait nemzetiségi tusák a szabad associatio terén, az egyes törvényhatóságok a községek termeiben, de az esetleges túlcsapongások nem veszélyeztetik a békés szomszédokat. A másik szerint önakaratom ellen is részese leszek az államgépezet minden kerekzetében, még a legmagasabb fokozatokban is megörökített nemzetiségi küzdelmeknek, melyek a kölcsönös feszültséget, idegenkedést folyton szítva, elvégre is felemésztendik azt, aminek becsületes és eszes honpolgár minden partialis törekvését kell, hogy alárendelje: a salus publicát. (Zajos helyeslés.)"

12 Beszéde végén a nemzetiségi képviselőkhöz fordul. „... Ne féltsék, uraim, nemzetiségük külön érdekeit azon magyar nemzettől, melynek számaránya önökre nézve bizony nem félelmes, melyet hódítási viszketeg nem bánt, és mely a prozelitizmusra sem hajlammal, sem képességgel nem bír, mely őszinte rokonszenvvel kíséri önök nemzetiségi fejlődését, mert abban önmagára nézve veszélyt nem lát; még őszintébben kívánja önök testvéreinek állami consolidatioját, melyet — mint saját nemzeti létének leg10 Napló 17. 1. 11 Napló 18. 1. 12 Napló 19. 1.