Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

A magyar nyelv az 1839/40. és 1843/44. évi országgyűléseken foglalja el az államélet minden területén a latin helyét. Az 1839-ben megnyíló országgyűlésen az ellenzék vezére Deák Ferenc, aki mellett Klauzál Gábor foglal helyet. A két tábla megegyezik abban, hogy a királyt magyar nyelven fogják üdvözölni, amit a nádor közbenjárására a király elfogad és háromszáz év óta első ízben járul magyar nyelvű beszéddel az uralkodó elé Kopácsy József hercegprimás. A feliratok magyar nyelve ellen már csak a pozsegai, szerémi és horvát követek szólalnak fel, ez utóbbiak közül Busán Hermann pedig a horvát nyelvet akarta diplomáciai nyelvvé tenni. Erről természetesen nem lehetett komolyan szó, de a rendek tíz évi haladékot adtak a horvátoknak a magyar nyelv elsajátítására, A felirat a kerületi ülések nyelvtörvény-javaslata alapján készült s ebből válogatta ki az uralkodó azokat a kívánságokat, melyeket az 1840:VI. tc.-ben szentesített. E szerint a feliratok éppen úgy, mint a törvényhatóságok felterjesztései kizárólag magyar nyelven készülnek; a helytartótanács körlevelei magyarok; az egyházi törvényhatóságok a vüágiakkal s ezek egymással magyarul leveleznek; az udvari kamara magyarul válaszol; a káptalani kiadások és a tárnoki székek ítéleteit magyarul szerkesztik; három éven belül minden anyakönyvet magyarul vezetnek; a papoknak is meg kell tanulniok magyarul; az országos pénztárak számadásait magyar nyelven folytatják. Az 1843/44. évi országgyűlésen már a királyi előterjesztések javasoltak bizonyos újításokat a nyelvhasználat terén. Ez azonban csak porhintés volt, mert a kormány közben az ülyrizmust támogatta. A zágrábmegyei tisztújításon az illyr-párt véres harc után kiverte a magyarbarát túrmezei nemességet, a tartománygyűlés pedig a magyarpártiak kényszerű távollétében a követeknek azt az utasítást adta, hogy az országgyűlésen ne merjenek magyarul felszólalni. A horvát követek tehát latinul kezdtek beszélni, noha magyarul is jól tudtak. A rendek ez ellen hevesen kifakadtak s csak Klauzál Gábor közbelépésére hagyták a szónokokat beszélni, de felszólalásukat magyarul vették jegyzőkönyvre. A rendek ezután határozatilag kimondták, hogy az országgyűlésen csak magyarul szabad felszólalni, ami miatt a királyi leirat rendreutasította őket, de határozatuktól ezután sem tágítottak s a horvát követek latin szónoklatait sem vették jegyzőkönyvre. A nyelvi tárgyalások menete ezután azt a képet nyújtotta, mintha a magyar és a horvát harcolna egymással, pedig a küzdelem a bécsi centralizáció és a magyar nemzetiség között folyt.

16 Kossuth a Pesti Hírlapban szenr vedélyeteen támadja Gáj Ljudevi illyr pártjának magyarellenes kampányát s felteszi a kérdést: a horvátok kedvéért örökké latinul beszéljünk országgyűléseinken, perlekedjünk törvényszékeinken s levelezzünk vármegyéinken? A nyelvi törvényjavaslat körül ismét nagy vita alakult ki a két tábla között és öt izenetváltás történt. 18 Ssekfű i. m. 155. 1. Dr. Mikó Imre: Nemzetiségi jog. 17