Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

országok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény becikkelyezéséről, a XXXVIII. tc. a népiskolai közoktatás tárgyában, a XXXIX. tc. a gyulafehérvári görög katolikus érsekség s a lugosi és szamosújvári görög katolikus püspökségek iránt, az 1868:XLIII. tc. Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról s végül a XLIV. tc. a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. A népiskolai törvény egyes intézkedéseire az 1868: XLIV. tc. magyarázatánál fogunk utalni s ezért most a szerbeket és románokat érintő IX. és XXXIX. törvénycikkekre, az Erdélyre vonatkozó XLIII. tc.-re s a horvát kiegyezés név alatt ismeretes XXX. tc.-re fogunk rámutatni, mint amelyek megelőzik és bevezetik a nemzetiségi törvényt. Már az 1848. évi országgyűlés tárgyalásakor hivatkoztunk azokra az ellentétekre, amelyek a görög keleti szerbek és románok között fennállottak. Az 1868 :IX. tc. biztosítja a görög keleti románok részére felállított és a szerbekével egyenjogú metropolia teljes egyházi és iskolai önkormányzatát. E törvény következtében a magyarországi görög keleti románok olyan autonómia birtokába jutottak, amivel a görög keleti egyház egyetlen államban sem rendelkezett, még ott sem, ahol államvallás.

1 A görög keleti egyház ugyanis caesaro-pápista jellegű, amelyben a hívők akaratának nincs szerepe az államfő és a püspök akaratával szemben. Az 1868: IX. tc. azonban a magyarországi protestáns egyházak önkormányzatát vette alapul, amelyben a vezető szerep a világi elem kezében van. Ez a szervezet tehát szöges ellentétben áll a görög keleti kánonjoggal, de Çaguna azért küzdött érte, hogy az egyházi önkormányzat keretében a románok politikai autonómiáját építhesse ki. A törvény a szerb és román görög keletiek várakozásainak teljesen megfelelt s Sztratimirovics szerb és Babes román képviselők a Ház 1868 május 6-i ülésén fejezték ki köszönetüket érte. Az 1868:XXXIX. tc. a görög katolikus románok önkormányzatát támasztotta még jobban alá, amidőn a fogarasi görög katolikus püspökségnek „gyulafehérvári görög katolikus metropolia" cím alatt érsekségre való emelését s a már előbb felállított lugosi és szamosújvári püspökségeket törvénybe iktatja. A magyar törvényhozás a görög katolikusoknak ugyanazokat a jogokat biztosította, mint amelyekkel a római katolikusok rendelkeztek, sőt bizonyos tekintetben még többet, mert a római katolikus püspököket, érsekeket és a hercegprímást, apostoli királyi jogánál fogva Őfelsége nevezte ki a kormány előterjesztésére, míg a görög katolikus román püspököket és metropolitát a király azon három egyén közül nevezte ki, akiket az egyházmegyei zsinat szavazattöbbséggel megválasztott.

2 A nemzet és az uralkodóház közötti kiegyezés az erdélyi kérdés végleges rendezését is magával vonta. Őfelsége 1867 június 20-án közölte az erdélyi főkormányszékkel, hogy mivel a pesti 1 Jancsó Benedek: A román irrédentiste mozgalmak története. Budapest, 1920, 80. 1. 3 Jancsó Benedek i. m. 81. 1.