Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

rom és pedig a técsői, huszti és ökörmezői választókerületekből csak ruthén nemzetiségű képviselő legyen megválasztható. 2. A választási hely a kerület középpontján legyen. 3. A választókerületeket alakító, a megye által kinevezett küldöttségben a ruthén értelmiség és a községek képviselői részt vegyenek. 4. Kiki csak a maga kerületében legyen választó, más kerületben se erkölcsi, se anyagi befolyást ne gyakoroljon. 5. A tisztviselőknek terrorismussal vagy korteskedéssel a választásokra hatni tiszti állásuk elvesztése alatt tilos. Az első pontra nézve indokunk az, hogy a ruthének itt a Kárpát hegyek közt compact lakosságot képeznek annyira, hogy igen könnyű dolog tiszta ruthénekből választókerületeket alakítani. Egyébiránt minden nemzetiségre nézve, ha ebből egy kerület kitelik, e szabályt jó volna felállítani, t. i. lia valamely megyében egy nemzetiségből a választó kerület kitelik, soha több elemből, vagyis magyar, szláv, német nemzetiségből a kerületet alkotni nem kellene. Ezt igazolja a tapasztalás, mert ezen különféle elemek már a nemzetiségi érdek- vagy tekintetből a megválasztandó követ irányában való nézetekben össze nem férnek, czivakodást, verekedést, vérengzést, mint számtalan példa van, idéznek elő, mit a nemzetiségek elvére alapított népképviselet megelőzne és eltávolítana. Több ily rosszul felosztott kerületben bekövetkezett szomorú választások nagyon megingatták a polgárok közt a testvéri szeretetet. Különös figyelmet érdemel e tekintetben a fél milliónyi ruthén nép, mely miután többnyire Beszkid alatt él, a határos Gallicziával folytonos összeköttetésben lévén, emiatt politikai kísérleteknek van kitéve, másrészt pedig mint határszéli nép örökös katonai átmenetek által aránylag igen meg van terhelve, ezen kívül pedig a hegy sovány földnek háládatlansága is lehangolólag hat e népre; mégis mind e mostoha körülmények közt a közterhek viseletében legengedelmesb polgárok. Már e tekintetből is, nem hallgatva az egyenjogúságra, szükséges volna tisztán őbelőlök választókerületeket alkotni, csak azért is, hogy e nép önállólag, függetlenül gyakorolja a választási jogot és ez által megengedni és megmutatni azt, hogy ő valóban alkotmányos országban lakik, hol számára nem csak kötelességek, hanem jogok is vannak; de midőn ő sokszor más elem, sokkal kisebb párt által a maga jelöltjétől, vagy e jog gyakorlatától elüttetik, minő fogalma lesz akkor e jogról? Az, hogy számára itten nincs választási jog. Tudtunkra a többi közt ily rossz felosztás van Beregmegyében is, hol majd 80 ezer és compact téren lakó ruthénekből igen könnyű két választókerületet alkotni, hogy egyik választóhely Szolyván, másik valahol Krajnyán lenne; azonban itt a ruthének magyarokkal összevegyítve, és a választóhelyek magyar helységekre vannak téve, minek szomorú következményei minden választáson megvannak. 1849-ben, mint hallottuk, Munkácson a választó ruthének szétkergettettek, elszalaszttattak és így követjelöltjöket meg nem választhatták; jelenleg is, mint hallani, hasonló választás történt Beregben. A 2. pontot igazolja az, hogy a választó hely több kerületben ennek szélére tétetett, annyira, hogy a választónak túlrészről 8—10 mértföldnyi útat kell tennie oda; holott ha a választóhely a középpontban van, fele út megnyeretik. Miért is, miután több helyütt a ruthének közt a választókerületek megalakítása- és a választóhely kijelölésében elhamarkodásnak nyilvános jelei vannak: a 3. pont szerint szükséges, hogy az alakítandó kerület saját intelligenciája által legyen képviselve, valamint a községek elöljárói is részt vegyenek és ha ezeknek ez ügybe beleszólásuk és döntő szavuk lesz, akkor