Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

A szerb nemzet ő es. k. apóst, felségének 1861. évi márc. 5.-én kelt legfelső elhatározása folytán a szerémmegyei, rumai és iloki járásokból, úgy Bácsmegyéből és a Bánságból választott képviselői által 1861-diki március 21-én (april 2-án) szerémi Karloviczon megnyitott, s a következő napokon folytatott rendkivüli congressuson egybegyűlve, kijelenti, hogy a római császárok és magyar királyok adta kiváltságokon alapuló politikai-nemzeti jogainak biztosítását külön geographiai területben leli fel, tulajdon nemzeti szervezettel és beligazgatással, melynek élén a választott szerb vajda áll, határozott autonómiával, az alkotmányos szabadság oltalma alatt, melyet a szerbek nem csak mint egyének, hanem mint nemzet is élvezendnek. Ennélfogva az említett nemzet a szerb Vajdaság- és temesi Bánságnak Magyarországhoz, illetőleg Horvát-, Tót- és Dalmátországokhoz leendő és ő cs. k. és apostoli felsége által 1860. december 27.-én és f. é. január 5.-én elrendelt visszakebelezése iránt e következő feltételeket terjeszti elő : I. Azon terület, melyen a szerbek többségben vannak, Magyarországban, illetőleg a horvát, tót és dalmát háromegy királyságban, ismertessék el szerb területnek „Szerb Vajdaság" nevezete alatt. Ezen terület után ő cs. k. felsége mindenkorra megtartja a „Szerb Vajdaság Nagyvajdája" címét. Ezen területhez — ide mellékelt hiteles tér rajz szerint — tartozik: 1. Szerémmegyének polgári (provinzial) része, azaz: a rumai, iloki és vukovári járások; 2. Alsó-Bácsmegye a vajdaság területébe eső következő határközségekkel a Dunától kezdve, ú. m. Zenta, Zombor, ő- és Oj Szivacz, Kula, ó- és Űj-Verbász, Sz.-Tamás és Mohol; 3. A Bánság a Vajdaságba eső következő határközségekkel a Marostól kezdve, ú. m. Hódos, Kolostor, Üj-Bodrog, Üj-Vinga, Fénylak, Szekuszity, Nagyfáivá, Varjas, Kétfél, Knéz, Perjámos, Szerb Sz.-Péter, Ő-Besenova, Vrbicza, Czernabara, Mokrin, Nagy Kikinda, Kis-Oroszi, Klára, Kecsa, Csenej, Német, Kis-Becskerek, Mehála, Temesvár külvárosaival együtt, Frejdorf, Utvin, Román-Sz.-Mihály, Dinnyés, Szerb-Sz.-Márton, Ivánda, Csebza, Csakova, Maczedónia és Gád, Tyer, Tolvagia, Szoka, Denta, Sz.György, Kolostor, Omor, Brestye, Dézsánfalva, Kis-Zsám, Nagy- és KisSzrediste, Meszityt, Jabuka, Vojvondince, Szabadka (Szuboticza), Podporán, Vlajkovácz. A Szerb Vajdaság bánsági területéhez tartozik mindez, mi a fennevezett határ-községek, a katonai őrvidék, és a Tisza és Maros folyók közt fekszik. A pétervári, német-bánsági és szerb-bánsági ezredek, úgy a titeli zászlóalj, az illető katonai szabad községekkel együtt, a Vajdaság kiegészítő részeinek tekintendők. II. A Szerb Vajdaság önálló beligazgatással bír, mely a központi kormánytól (jelenleg tehát a magyar királyi udvari kancelláriától, Szeremet illetőleg pedig a háromegy királyság *udvari dicasteriumától) közvetlenül fog függni. » • A vajdasági közigazgatásnak állandó szerb nemzeti szervezete legyen. A közigazgatás élén a választott vajda áll, a vajdasági tanáccsal, mely a közigazgatási tárgyakban másodfokú hatóságot képez. Ezen tanácsba keleti hitű szerbek és a Vajdaságban lakó más nemzetiségű egyének aránylag alkalmazandók. IH. A szerb vajdának, mint a vajdaság politikai főnökének, szabad a választása. A vajda választatik a keleti vallású szerb nemzetből, a Ma-