Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

kitett feltételekhez kötött megnyugvásunkat: nem azért, mintha talán ez által hazánkban a magyar nemzetiségnek és nyelvnek a mi nemzetiségünk és nyelvünk feletti felsőbbségét el akarnók ösmerni — nem, ilyesmit nemzeti öntudatunknál fogva nem is tehetünk — de azért, hogy testvéreinknek, a magyaroknak tettleges bizonyítványát adjuk annak, miszerint mi ott, ahol a közös haza boldogsága s a benne lakó nemzetek egyetértése forog kérdésben, a legszentebb, Isten adta s velünk született nemzeti jogainknak egy részét, amennyiben az erkölcsi öngyilkosság nélkül eszközölhető, önmegtagadással feláldozni képesek vagyunk. A fentebb előadott elvnél fogva kívánjuk: 3. A nemzeti szabadsággal s jogegyenlőséggel össze nem egyezhető törvénycikkelyeknek — nevezetesen 1791:16. — 1792:7. — 1805:4. — 1836:3. — 1840:6. — 1844:2. — 1848:5. §. 3. és 16 lit. e. — positiv törvény általi eltörültetését. Nincs nemzet, mely saját nemzetiségéhez s nyelvéhez való ragaszkodásban a magyarokat felülmúlná. Már pedig a világ teremtője a mi szívünket s lelkünket ugyanazon szabályok szerint alkotta, mint a magyarokét: ami nekik fáj, nekünk is fáj; amit ők legszentebb kincsök gyanánt őriznek, azt mi is ép oly szent és kipótolhatlan kincsnek tekintjük; nekünk is a mi nyelvünk legszebb, leghangzatosabb ; nekünk is a mi nyelvünk egyedüli eszköze nemzeti művelődésünknek, valódi mása bennünk működő szellemi világunknak; mi is ép úgy, mint a magyarok, mélyen érezzük, hogy a szabadság szelleme s a hazafiúi lelkesültáég, ha saját nyelvünk által jelenik meg, varázserővel áthatja, átvillanyozza kebelünket, míg ellenben ugyanazon szellem, ugyanazon lelkesedés, más nyelvbe, más öltönybe burkolva, mint nem a miénk s nem sajátunk, érintetlenül hágy bennünket. Nemzeti nyelvünk tehát oly szorosan összefügg szabadságérzetünkkel s hazafiságunkkal, miszerint azt az ő temészetes határai közt s az ő jogaiban csak ezekkel együtt elnyomni vagy emelni lehet. Kívánjuk továbbá 4. Az országgyűlésen nyelvünkön elkészítendő hiteles törvényszöveget; kívánjuk, 5. Hogy a szláv ifjúságnak politikai és törvénytudományi tökéletes kiképzése végett, valamelyik alkalmas szláv városban egy jogi akadémia, azonkívül pedig a pesti egyetemen a szláv nyelvnek és irodalomnak szentelt tanszék országos költségen felállíttassék, s az utóbbi annyival inkább, mert ezen egyetem a felső-magyarországi szláv vidéken tetemes jószággal bír; s egyszersmind kívánjuk a mi irodalmi s tudományos intézeteinknek az ország jövedelmeiből aránylagos támogatását. 6. Kívánjuk, hogy irodalmi s erkölcsi nevelő nemzeti társulatokat a szabad associatio jogánál fogva szabadon alapíthassunk, s e célból szükséges adakozásokat gyűjtenünk mindig szabad legyen. 7. Más nemzetbeli elemben elszigetelt s el nem különíthető szláv községeknek, s viszont szláv megyékben elszigetelt és szintén el nem különíthető más nemzetbeli községeknek már a politikai önigazgatás elvénél fogva jogukban áll, politikai életök terén saját nyelvöket használhatni s nemzetiségüket szabadon ápolhatni és művelhetni. Túlzással ne vádoljon bennünket azért senki, hogy nyelvünket saját hazánk s szülőföldünk azon terén, melyen az honos, mint nyilvános s polgári életünk emeltyűjét biztosítani akarjuk. Mi nyelvünket senkire sem erőszakoljuk, csak azt kívánván, hogy nyelvünk természetes jogából ki ne szoríttassák.