Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

kerületben (horno uhorské slovenske okolie) azt, ami ott fel nem lelhető; de mindenki lássa benne azt, ami ott valóban létezik, t. i. okvetlen föltételét a nemzeti jogegyenlőségnek, mely ismét legbiztosabb alapja hazánk egységének s integritásának. ül. Ha már az egyenlőség elve azon mérték, mely által a polgári élet terén milliók joga és szabadsága kivihetővé válik, s mely által egy rendezett társaságnak valamennyi tagjai egy összhangzó egésszé, egy szabad álladalommá Összeforrasztatnak : mennyivel inkább szükséges, hogy a nemzeti jogok is ezen mérték szerint szabályoztassanak egy oly hazában, mely a benne tettleg meglevő nemzeteknek egyetértéséből s összhangzásából eredett egy egészet képezni van hivatva. Ezen elvet, szem előtt tartva, kivánjuk, hogy az általunk lakott felsőmagyarországi szláv kerületben: 1. A mi nyelvünk legyen egyedüli hivatalos nyelv, úgy a polgári, mint az egyházi nyilvános élet terén s egyedüli tanítási nyelv az iskolákban, mert azt hisszük, hogy nemzeti nyelvünk, mint nemzetünk szellemének valóságos kifejezése, mint nemzeti művelődésünknek egyedüli eszköze s emeltyűje, az általunk lakott területen tehát, a maga lakában, nem lehet egy szorosabb körre, egy alárendelt szerepre utalva, sőt ellenkezőleg épen oly jogosítottnak kell lennie, mint hogy jogosítva van maga a nemzet, hogy éljen. Különösen kívánjuk, hogy az általunk lakott szláv kerületben a bekövetkezendő országos és megyei szervezésnél egy feljebbviteli és egyelőre legalább egy váltótörvényszék szláv hivatalos nyelvvel állíttassék fel, s hogy az országos legfőbb semmitő törvényszéknél, valamint a közigazgatási országos legfőbb hatóságoknál is nyelvünkben tökéletesen jártas, azonkívül pedig a közvélemény által is nemzetünk igaz és hű fiainak ösmert s nem csak a szorosan vett hivatalos teendőket végezni tudó, de azonkívül előforduló esetekben nemzeti jogainkat 's védeni képes férfiak mint előadók, a népesség arányához mért számmal s kellő személyzettel, alkalmaztassanak. . Ugyanez áll az orzágban meglevő vagy felállítandó közoktatási hatóságokra nézve is. 2. Azon határvonalakat illetőleg, melyeket hazánkban a diplomatikus nyelv és saját nemzeti nyelvünk közt kijelölni óhajtunk, e tekintetben mindenek előtt szükséges meghatározni azt, hogy mit értünk a diplomatikus nyelv alatt. Felfogásunk szerint: a diplomatikus nyelv különböző ajkú nemzetek közt a kölcsönös megérthetés eszköze. Ezen definitióból kitűnik azon határ, mely a diplomatikus nyelvet körülvonalozza : kitűnik különösen az, hogy ezen nyelv ott, ahol nemzeti nyelvet nem képez, nemzeti nyelvnek jogait magának*nem követelheti; hogy azon térből, mely egy más nemzeti nyelvnek tulajdona, maga részére mit sem foglalhat el; hogy az ő tere és joga ott kezdődik, ahol a nemzeti nyelvnek kizárólagos tere és joga megszűnt, tehát vonatkozólag miránk, felső-magyarországi szlávokra az általunk lakott szláv területen túl, a mi szláv ajkú megyéinknek más szláv ajkú megyékkel való levelezéseinél, hatáskörükkel az egész országra kiterjedő országos hatóságok belügykezelésénél s más hatóságokkal érintkezésnél, magától értetődvén, hogy egyes felek ügyei mindig az illető felek nyelvén intézendők el, és a közös országgyűlésen ki nem zárván ezeni más honi nyelveknek használását sem. Mi felső-magyarországi szlávok nem vagyunk annyira önzők, hogy a nemzetek közti egyetértés kedvéért a magyar nyelvnek kellő határok közé foglalt diplomatiáját elleneznők, sőt nyiltan kifejezzük e tekintetben fent 9* 131