Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
Az 1865/68. évi országgyűlés irományai. 133. szám. 1 (CXLVI. ülés, 1122. jegyzőkönyvi pont.) Jelentése az 1865-dik évi magyar országgyűlés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának. A nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmánya mindenek előtt azon fő elvnek megállapítását tartá szükségesnek, a mely föladata megoldásánál irányadóul szolgáljon. Ilyenül az országban lakó népek nemzetiségének egyenjogúságát tekintette s arra törekedett, hogy oly törvényjavaslatot készíthessen, amelynek a törvényhozás ~ által elfogadtatása után mindazon népek szabadon érvényesíthessék nemzetiségi igényeiket, el egészen azon határokig, a melyeket eléjök az ország politikai egysége, tehát területi épsége, törvényhozásának és állami kormányzásának egységes volta elkerülhetetlenül von. Munkálkodása közben lelkiismeretesen felhasználta, illetőleg figyelembe vette az alválasztmány mindazon dolgozatokat, a melyek hozzá a képviselőház által áttéve, vagy a külön nemzetiségek részéről beadva lőnek, s a melyeket A, B, C, f), E alatt mellékelve tisztelettel bemutat, kapcsolatban az általa készített, s ide F alatt csatolt törvényjavaslattal. E törvényjavaslat készítése közben csupán Magyarországot tartotta szem előtt az alválasztmány, nem pedig társországait is. Pesten, június 25.-én 1867. Nyáry Pál s. k. Kerkapoly Károly s. k. az albizottság elnöke. jegyző. A. I-ső melléklet a .133. irományhoz.Midőn, mint felsőmagyarországi szlávok, nemzeti érdekeink mellett nemzeti jogegyenlőség nevében fölszólalunk, nem azért tesszük azt, mintha a mai világot mozgató, s első és legnagyobb hazánkfia által annak valódi értelmében fölfogott vezéreszmének elismerést szerezni akarnánk; de tesszük azért, mert áz alak adja meg minden dolognak valóságát, s nekünk felsőmagyarországi szlávoknak igen nagy érdekünkben áll, hogy reánk nézve, hazánkban, a nemzeti jogegyenlőség úgy magának a lényegnek, valamint az általunk érzett élet szükségeinek is megfelelő alakban' törvény által életbe léptettessék. S e tárgyban hazánk törvényhozó testülete előtt — melyhez tettleges bizodalmunkat ezennel kifejezzük — fölszólalni, úgy hazafiúi, mint nemzeti kötelességünk. őskori történetünk s miemzeti hagyományaink tanúsága szerint a Kárpátok által bekerített ezen földnek mi vagyunk legrégibb lakói. Még a magyarok bejövetele előtt őseink édes haza jóknak nevezték e földet: már akkor hosszú és véres harcokat vívtak itt, nemzeti függetlenségökért, nyugati elnyomóik ellen; már akkor volt itt virágzó földmívelésök s kereske1 Irományok n. k., 251. 1. * Irományok II. k., 251—257. 1.
