Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
lásra. 19 Dobrzánszky Adolf, a Sáros megyei zborói kerület képviselője, mégsem állja meg, hogy az 1861. évi feliratot és Werbőczyt a Ház fejére ne olvassa. Ez előbbi az erdélyi nemzetekről és a szerb nemzetről beszélt; az utóbbi a „populus" (politikai nemzet) mellett elismert „natio"-kat (nemzetiségek). Ezért pártolja Miletios javaslatát. 20 Stefanidesz Henrik, az Árva megyei bobrói kerület képviselője, a tótok nevében tesz hűségnyilatkozatot és az eredeti szerkezet mellett szólal fel. 21 Böszörményi László, a Szabolcs megyei nagykallói kerület képviselője, a nemzetiségek megnyugtatására kijelenti, hogy tiltakozik minden oly törekvés ellen, mely a nemzetiségek jogait csorbítani akarná, mert a magyarok demokrata szabadságot akarnak. 22 Utána elfogadják a 32. pontot eredeti formájában. Ugyancsak a február 23-i XXX. országos ülésen kerül sor a válaszfeliratnak a nemzetiségi kérdésről szóló részére, a 35. szakaszra, amit fentebb már idéztünk. Manojlovics Emil, Versec város képviselője, itt azt javasolta, hogy az utolsó mondat („Mi ezen törvények alkotásában is az igazság és testvériség elveit követendjük") helyébe a következő szöveget vegyék fel: „Mi a különböző nemzetiségek érdekeire vonatkozó törvények alkotásában is az igazság és testvériség elveit követendjük." Kijelenti, hogy bízik a nemzetiségi igények kielégítésében, de a nemzetiségek megnyugtatása miatt nyújtotta be módosítványát. Ezzel elejét akarja venni annak a balhiedelemnek, mintha a nemzetiségeket az egyéni szabadság adományozásával akarnák kielégíteni, — amire nincs szükség, mert az megvan. 23 Klauzál Gábor elfogadja Manojlovics indítványát az „is" szó nélkül. 24 Kurcz György az indítvány ellen szól, mert nem szereti az ismétléseket. 25 Justh József csatlakozik Klauzálhoz, 26 s utána Joannovics György, a Krassó megyei bogsányi kerület képviselője fejti ki hosszasan nézetét. Mint román ember és túlnyomó többségében román kerület képviselője, kijelenti, hogy a nemzetiségi kérdés csak Magyarország sajátszerű viszonyainak figyelembe vételével oldható meg. „Ezt belátják a nem-magyar nemzetiségek és azért, távol attól, hogy másutt keresnék üdvöket, a mindnyájunkkal közös alkotmány és szabadság zászlaját követik azon buzgó óhajtással, hogy Magyarország alkotmányának és függetlenségének diadalában saját ügyök győzelmét is szemlélhessék. (Helyeslés.)" 27 A kiegyezést ő is óhajtja, „de azt az egyet ki kell jelentenem, hogy nekünk a birodalom nem hazánk (Helyes!), hanem Magyarország egyetlen hazánk, (Ügy van! Helyes!) se nem szűk, i8 Napló 304. 1. *o Napló 304—305. 1. » Napló 305. 1. S 12 Napló 305. 1. 23 Napló 306. 1. 24 Napló 306. 1. " Napló 306. 1. *« Napló 306—307. 1, " Napló 307. 1. 8* 115
