dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

Kabdebo (talpasi). Örmény család. Címerszerzője K. Márton, gyergyószentmiklósi kereskedő, aki Jakab, Miklós és Károly nevü fiaival, továbbá elhalt Antal fiától származó Márton nevü unokájával V. Ferdinándtól 1836. nov. 8. magyar nemességet, majd 1838. nov. 8-án adománylevelet kapott az aradmegyei Talpasra és engedélyt nyert a „talpasi" előnév használatára. Az erről szóló adománylevelet Aradvmben 1838. dec. 13-án, Csanádmegyében 1839 szept. 14-én és Temesmegyében 1839. okt. 31-én hirdették ki.

1 Ezen kihirdetést megelőzőleg a család tagjai közül Miklós, Károly és Márton magyarbánhegyesi birtokosok voltak 1836-ban. Ugyanezen évi nemesi összeírás felemlíti még K. Istvánt Mezőkovácsházán, aki azonban valószínűleg a baraczhází Captfeeo-családhoz tartozott s vármegyénk tb. aljegyzője (1829.), majd tb. alügyésze (1830.) volt.

2 Címer: ezüst mezőben zöld alapon álló, kék dolmányos, vörös nadrágos, sárga csizmás, kócsag forgóval díszített lecsüngő vörös süvegü, arany kardöves magyar nemes, bal kezét csípejére téve, jobbjában lefelé fordított arany bőségszarut tart, melyből arany pénz ömlik ki. A paizs jobb sarkában felkelő arany nap. Sisakdísz : kék mezü könyöklő kar, markában zöld leveles négy arany búzakalász. Takarók: arany-vörös, ezüst-kék. Kalmár. Állítólagos nemesek közt szerepel 1810-ben K. János 31 éves és 1836-ban K. Márton; utóbbi kovácsházi lakos.

3 Karácsony. A család Veszprémvmegyéből költözött a XVIII. század elején megyénkbe. Nemességét III. Ferdinándtól 1656. évben nyerte, aki K. Pétert, később veszprémi főszolgabírót nemesi rangra emelte. Fia Mihály ugyancsak veszprémi szolgabíró volt. Midőn másik fia, János megyénkbe jött, Veszprémm. 1749. febr. 12-én kelt nemesi bizonyságlevele alapján leszármazottjai kihirdettették nemességüket megyénkben 1749 április 28-án.

4 Megyénkből a család a szomszédos vármegyénkbe is átszakadt s azok részére vármegyénk több izben állított ki nemességigazoló bizonyítványt; így 1750. ápr. 9-én K. Pál I. és K. Ferencz I.;

5 1771. máj. 29-én János III.;

6 1781. okt. 18-án K. György? 1822. június 20-án (dec. 30.) K. Imre I. és leszármazottjai;

8 1833. ápril. 18-án K. József II. és Pál II. becsei lakosok;

9 végül 1847. június 16-án Simon I. ókanizsai 1. és gyermekei részére.

10 Jegyzőkönyveink megemlítik még K. Mihályt (1762—1781. esküdt; f 1781; felesége Pataky Katalin);

11 ennek testvérét K. Jánost (1781. melenczei postamester);

12 K. Lászlót (1778—1783. kat. ü. biztos),

13 akiknek leszármazása azonban az 1781. okt. 18-án említett Györgyével együtt iratok hiányában közelebbről nem állapitható meg.

14 i Ik. 1839. 2016. Lendvay III. 25. Kir. Könyv 101. 2 Nöi. 1836. Ik. 1829. 622. — 1830. 419. 3 1810. és 1836. Nöi. 4 Ik. 1749. 487. 5 Ik. 1750. 589. 6 Ik. 1771. 139. ' Ik. 1781. 308. 8 Ik. 1822. 578., 671., 1507. Megyénk 1749. évi kizonyítványa — tévesen — Gergely fiának mondja Imrét; a későbbi adatok szerint azonban Mihály II. volt Imre atyja. 9 Ik. 1833. 470. 10 Ik. 1847. 1495. « Ik. 1781. 318., 327. 12 Ik. 1781. 317. — 1784. 14. *

3 Ik. 1778. 735. 14 A makói róm.