dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

Illyés. I. László kapitány makói lakos 1836-ban fölvétetett a nemesek közé.

1 Issekatz. Örmény család. Nemességszerzője J. Mihály, aki gyermekeivel együtt 1758. dec. 12-én Mária Teréziától címeres nemesi levelet szerzett. A XVIII. század közepén a család már megyénkben lakott, s itt Küküllő megyének 1759. máj. 11-én kiadott bizonyságlevele alapján nemességét 1760. július 16-án igazolta.

2 A család — ugy látszik — nem lakott sokáig megyénkben, mert tagjait a későbbi nemesi összeirások nem említik. A XIX. század elején Aradmegyében találjuk a családot, ahol nemességét 1816-ban igazolta.

8 Jegyzőkönyveink felemlítik még J. Kaialin-t és Máriát;* előbbinek férje eleméri és ittebei Kiss Miklós, majd ennek halála után Lukács Antal, utóbbié Kiss Izsák volt. A család egyik tagja J. Mariska, J. Mihály és Richter Etelka leánya (sz. 1851.) Munkácsy József volt tornyai, majd apátfalvai közs. jegyző (f 1898.) neje, hosszú ideig megyénkben lakott. Az aradmegyei ágból megemlítjük J. Marczelt s ennek Mihály. István és András nevü fiait, akik 1816-ban nemességüket is igazolták, továbbá Istvánt, Mihályt és Károlyt, végül István fiait Marczelt, Lászlót és Bélát.

h Istók. Családi hagyomány szerint a család Erdélyből költözött Borsodmegyébe s innen 1700. körül a gömörmegyei Lőkösházára. Megalapítója J. Gergely, aki Székely András putnoki földesúrtól 1649. március 2-án felszabadult, majd később feleségével, Bakó Annával és Kotta Mátyással együtt 1660. április 11-én I. Lipót királytól címeres nemesi levelet kapott. A diplomát 1660. május 3-án Borsodmegyében kihirdették. A nemességszerző J. Gergely előbb sajókazi, utóbb lőkösházi lakos lett, ahol leszármazottjai birtokot is szereztek. A család tagjai később nagyon elágaztak s ezzel nemesi származásuk is kétségessé vált. Ez okból 1786-ban Gömörvmegye törvényszéke előtt jogaik védelmére nemességigazoló pört indítottak, melynek folyamán felmutatták nemesi címeres levelüket és a sajógömöri, illetve lőkösházai anyakönyveknek a család tagjaira vonatkozó bejegyzéseit, s ezek alapján, továbbá tanúvallomások utján igazolták nemesi származásukat. A Gömörmegye részéről 1789. március 18-án hozott ítéletet a httanács 1789. június 1-én 18155. sz. a. kelt leiratával jóváhagyta, amiről az említett megye u. azon év július 3-án nemesi bizonyságlevelet adott ki, belefoglalva abba a pör folyamán a család részéről felmutatott összes okmányokat és a kihallgatott tanuk vallomásáról felvett jegyzőkönyveket. 1848-ban a család tagjai eredeti nevüket Istvánfy-xa változtatták, de 1849. után újra felvették előbbi nevüket, J. Imre fia, Bertalan kivételével, aki az Istvánfy nevet megtartotta. 1 1836. Nöi. 2 Ik. 1760. 159. 3 Márki II. 684. * Ik. 1792. 1285. s Márki u. ott. Kir. könyv. 262.