dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

nesen főszolgabírója, majd főjegyzője lett.

1 A vármegye Önnállóságának elvesztése után eltávozott megyénkből. Felesége, uszfalvai Usz József leánya, Erzsébet, 1784-ben T. Imrét ügyvédjének vallotta.

2 Tóth. A gömörmegyei Egyházasbástról 1829. évben Kevermesre költözött T. Ferencz, valamint Ferencz és András nevü gyermekei, továbbá József nevü unokája nemességét Gömörmegyének 1832. dec. 18-án kelt bizony ságlevele alapján vármegyénk 1833. szept. 3-án elismerte, majd pedig 1838. évi febr. 23-án erről bizonyságlevelet adott ki.

3 Gömörmegye fentebb emiitett bizonyságlevele a család nemességének eredetére vonatkozólag közelebbi adatokat nem tartalmaz. Tököly (másként Popovich; kevermesi és vizesi). A XIX. században kihalt család, melynek tagjai a XVII. és XVIII. században hazánk történetében is neves szerepet játszottak. Megyénkbe a család a XVIII. század elején költözött, mikor I. József királytól 1706. márc. 16-án magyar nemesi rangot nyert T. János 1724-ben megkapta a vizesi és kevermesi birtokot, melyet a családtól 1842-ben b. Szina György és János vettek meg. T. János, az illyriai marosi katonaság ezredese, részt vett a zentai csatában (1697.), mint a királyi sereg bal szárnyának parancsnoka s a legyőzött törők sereg egy részét Csanádon át Temesvárig üldözte. Ö volt az aradi vár építője, honnan gyakran verte vissza a portyázó török csapatokat; résztvett Temesvár ostromában is és oly vitézül harcolt, hogy emlékét Jenő savoyai herceg ércmetszetben örökítette meg. I. József pedig saját képével díszített buzogánnyal ajándékozta meg. Fiai: Ferencz és János a török, Mihály és Sebő a török és franczia háborúkban vettek részt, a két utóbbi ott is halt meg. Ferencz fiai közül János a török háborúban harcolt ; Péter a 7 éves háborúban Kollinnál súlyos sebet is kapott ; később Oroszországba költözött s ott a kaukázusi csapatok harcában tanúsított vitézségeért 26 falut kapott adományképen ; Pál a franczia háborúkban esett el ; Lázár mint orosz ezredes halt meg. János fiai közül Péter vármegyénk főpénztárosa, később főszolgabirája, Sebők pedig aljegyzője, majd Aradvm. táblabírája volt. Utóbbi 1792-ben az udvari kancelláriához került, mint tanácsos és megyénktől még fel nem vett aljegyzői fizetését a vármegye szegényeinek adományozta, „mert a nemes vármegyét korántsem fizetésért, de betsületért és ingyen" kívánta szolgálni. Ő volt a Tökölianum megalapítója. T. Péter fia, Péter, vármegyénk alispánja, majd 1825-és 1830-ban orsz. gyűlési követe, végül főispánja volt. f 1844. A család címere: paizs zöld udvarában balfelé ágaskodó oroszlán, első lábaival vörös zászlót lenget ; utána fehér lovon vörös szinű magyar ru1 Ik. 1780. 165. — 1783. 523., 586. 2 Ik. 1784. 57. 3 Ik. 1833. 1322. — 1838. 335.