dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

később Rákóczi udvarába került

1 s itt szerzett érdemei jutalmául, tekintve, hogy Gyuláról

2 származó ősei is nemesi szabadságban éltek, kitüntetéskép újból nemességet kapott az alábbi címerrel : háromszögű kék paizs alján levő halmon arany korona, rajta páncélos könyöklő kar, markában véres kardot tart. Sisakdísz: a paizsbeli kar. Takarók nincsenek említve. A diplomát 1644ben az erdélyi regnikoláris gyűlésen, majd 1848. aug. 26-án Kolozsmegyében kihirdették. Leszármazottjai —- ugy látszik — később birtokukat elvesztették, sőt nemesi származásuk is kétségessé vált; „mivel a Szegénység meg nyomott, mindenféle tereh viseléssel, mint egy akármely Contribuens paraszt ember agraváltatom" — irja Sz. András unokája, János, egyik panaszos levelében. Kolozsmegye 1750. febr. 26-án tartott közgyűlésén Sz. János panaszára igy határozott: „qua indubitatus Nes ember, reputáltatik, immunitásában manúteneáltatik, dignitássában observáltatik és observáltatni demandáltatik, sub poena inobedientiae." Eme határozat alapján Sz. János fia, Ferencz, valamint az utóbbi testvérének, György-nek, József, János és István nevü gyermekei, akik a XVIII. század végén Makóra költöztek, Kolozsmegyétől nemességükről bizonyságlevelet kértek, melyet 1791. június 3-án meg is kaptak. Ennek felmutatása mellett Ferencz és fia, János, 1793. június 27-én vármegyénk nemesei közé jutott ;

3 György gyermekei azonban hiába kérték nemességük elismerését és igy kénytelenek voltak nemesi származásukat nemességigazoló pörben bizonyítani. Az 1797. nov. 13-án kezdődő pörben az erdélyi kir. tábla 1798. nov. 20-án hozott Ítéletet, melyben az említett testvérek nemességét elismerte. A helytartótanács 1808. márc. 11-én 2505. sz. a. kelt leirata szerint a kir. tábla ítélete jóváhagyást nyert, azon módosítással, hogy a Sz.-családnak a pörben szereplő tagjai nem adományos, hanem armalista nemeseknek tekintendők. Eme rendelkezés folytán vármegyénk 1808. június 9-én, majd 1842. szept. 6-án bizonyságlevelet adott Sz. József, János és István testvéreknek, valamint ez utóbbi Mihály nevű fiának. A nemességét 1793-ban igazoló Sz. Ferencz fiát, Jánost, a fentebb említett httan. rendelet alapján 1809. szept. 15-én is kihirdették vármegyénkben.

4 Sz. János 1820-ban Csanádm. alügyésze lett ;

5 Albert és János nevü fiai nemességét, az 1809. évi hirdetés alapján, vármegyénk 1844. márc. 7-én ismerte el.

6 Sz. Albert csanádmegyei tb. aljegyző (1845.), majd esküdt volt (1848).

7 A család ref. vallású. Megyénket érdeklő nemzedékrendje ez: 1 „in numerum Militum Equitum Aulicorum" (A. N. 1808—611.) 2 „ex Oppido celeberrimo Giula, dum videlicet idem Oppidum adhuc sub iurisdictione S. Regni Hungar. Coronae existeret" (A. N. u. ott.) 3 Ik. 1792. 384., 1109. — 1793. 71., 204., 376., 666. és 1794. 155. * Ik. 1809. 989. Nöi. 1810. & Ik. 1820. 587. ö Ik. 1844. 350. Mk. 1845. 3119. és 1848. 260.