A nagykállói Kállay-család levéltára II. kötet (Budapest, 1943)

az apácák jobbágyait, Ubul és Mihály kötelezi magát, hogy szeptember 22-én Naménybe (Bereg m.) [Nomen] visznek egy szabolcsi és egy beregi szolgabírót; az óbudai apácák jobbágyai részéről pedig az apácák officialisai jelennek meg. Kötelezik magukat a felek arra is, hogy az itt, ekkor meghozandó ítéletet október 6-ára a nádor elé terjesztik. Papíron, töredezett zárópecséttel. (No. 1800.) Az oklevél szövege meglehetősen zavaros. 1878. 1381. június 16. Visegrád. Szécsi Miklós országbíró kallói Demeter fia: Szaniszló okleveleinek sényői István fia: István ellenében való bemutatását királyi <titasításra június 9-éről október 6-ára halasztja. István fiát: Istvánt István fia: János képviselte. Papíron, zárópecsét töredékeivel. (No. 1798.) 1879. 1381. július 4. Visegrád. U. a. bizonyítja, hogy június 9-én sényői István fia: István nevében megjelent előtte István fia: János és huszonöt napig várta kallói Demeter fiát: Szaniszlót. Utóbbi azonban nem jött, sőt megbízottat sem küldött maga helyett. Ezért az országbíró arra az esetre, ha távolmaradását nem tudja kellőképen indokolni, bírsággal sújtja. Papíron, zárópecsét nyomával. (No. 1795.) 1880. 1381. július 20. Kalló. Gergely fia: Miklós mester szabolcsi ispán és a szolgabírák bizonyítják, hogy pecsétjükkel kiküldték keresi [de Kerch] Farkasnak mondott Pétert és László fiát: Gergelyt, s ezek lefolytatván a vizsgálatot, azt jelentették, hogy gyulaházai Gyula fia: János pünkösd ünnepe körül Sebestyén nevű serviensével valóban ellopatott egy tizenhat forintot érő lovat magyi [de Magi] János fiától: Istvántól, ennek gégényi birtokáról. Az oklevélben előforduló magyar szó: zeu (lószín). Papíron, három töredezett zárópecséttel. (No. 1764.) 1881. 1381. augusztus 8. Visegrád. Garai Miklós nádor a király utasítására megengedi szabolcsi László fiának: Györgynek, hogy kallói Ubul mesterrel (képviselője panyolai János) folytatott perében az ügyre vonatkozó okleveleit augusztus l-e helyett október 6-án mutassa be. Mivel Tamás mester, a nádor ítélőmestere távol volt, s a nádori pecsétek is nála voltak, a nádor az oklevelet Tamás mester pecsétjével pecsételte meg. Papíron, zárópecsét nyomával. (No. 1907.) Kállay-ltr. II. 14