A nagykállói Kállay-család levéltára II. kötet (Budapest, 1943)

ettől eltiltották, s okleveleikre hivatkoztak, mire a királynéi ember Szent György ünnepének nyolcadára (május 1.) a királyné elé idézte őket. Papíron, zárópecsét és egy caput sigilli darabjával. (No. 1604.) 1576. 1366. április 18. A váradi káptalan jelenti Konth Miklós nádornak, hogy parancsára horói (?) [de Hurow] Mike fia: Miklós nádori ember és István karpap, a Szent György-oltár rectora, káptalani kiküldött Ábrány nevű birtokukon Szent György ünnepének nyolcadára (május 1.) megidézték bátori Bereck fiának: Jánosnak fiait: Lászlót és Györgyöt, valamint bátori Lőkös fiát: Pétert rakamazi Mihály fia: Péter ellenében egy bizonyos utca ügyében. Papíron, kissé töredezett zárópecséttel. (No. 1493.) Az oklevél hátlapján olvasható jegyzet szerint a legközelebbi alkalommal Lászlót Miklós literátus, Gergelyt (!) Ábrahám, Lőkös fiát: Pétéit pedig pilisi Péter képviselte, s a pert Szent Mihály nyolcadára (okt. 6.) halasztották. 1577. 1366. június 1. Visegrád. Konth Miklós nádor, a kunok bírája megparancsolja Szatmár megyének, hogy vizsgáltassák ki semjéni László fia: Mihály panaszát, mely szerint fülöpi [Philipp] birtokán Lőrinc szolgáját penészleki [P3

7

liznwk] János kegyetlenül megverte. Papíron, zárópécsét kis darabjával. (No. 1508.) 1578. 1366. június 27. Kalló. Pous mester Szabolcs megye alispánja és a szolgabírák bizonyítják, hogy nagysemjéni Lengyel János fia: Lőkös mester megidéztette szaniszlói Mihály fiát: Pétert azzal, hogy Pál nevű jobbágyát is állítsa elő, Mihály fia: Péter azonban nem jelent meg. Foltos, rongált papíron, három zárópecsét részeivel. (No. 1355.) 1579. 1366. július 16. Csenger [Chengur]. Panyolai [de Ponila] Lőkös és Szatmár megye négy szolgabírája jelentik Konth Miklós nádornak, hogy Visegrádon 1366. május 4-én kelt parancsa értelmében kiküldötteik: gúti Mihály fia: János és szennyesi Jakab által tartott vizsgálat igazolta szenny esi Simon fia: Éliás panaszát, amely szerint széplaki [de Zeplak] Lőrinc fiának: Gergelynek fiai: István és Lőkös több lovát elhajtották, majd madarászi [de Madaraz] (Nagymadarász, Szatmár megye) János fia: László közbenjárásával megegyeztek, s a lovakat visszaadták, azonban Gergely fiai a lovak közül tizenkettőt maguknál tartottak. Papíron, három zárópecsét darabjaival. (No. 1507.)