A nagykállói Kállay-család levéltára I. kötet (Budapest, 1943)

kiküldött bizottság a családi levéltárak anyagát ismertető olyan, regesta* formájú sorozat kiadását határozta el, amely a felsorolt bajok és veszedelmek kiküszöbölésére lenne hivatott. A kívánság az volt, hogy a kiadvány az egyes levéltárak anyagáról akként számoljon be, hogy az okleveleknek a feldolgozó megítélése szerint jelentős részeit mind érintse, s a bennük előforduló személy- és helyneveket lehetőleg bőven, valamint a nyelvtörténet szempontjából értékes magyar szavakat is tartalmazza. így a szokásos értelemben vett «regesta» helyett az oklevelek magyar kivonatait adjuk, amelyek tájékoztassák a kutatót, hogy a levéltárban — a teljes anyagnak esetleg hiábavaló átböngészése nélkül — mit találhat, s a neki fontosat hol keresheti. Oklevélkivonataink e szerint nem kívánják az eredeti oklevelet pótolni, (amíg ez megvan), bár számos esetben a kutató bizonyára a kivonattal is meg fog elégedhetni ; de ha szükséges, a kivonat alapján rögtön megtalálhatja eredetiben is azt az oklevelet, amely neki fontos. És nagyon hasznosak lesznek a kivonatok azok számára is, akiknek a (sokszor nagyon kuszált írású) eredetiek elolvasása vagy — s ez gyakorlottabb kutatóval is megtörténhetik — talán a nem egyszer zavaros fogalmazású latin szöveg mzgértése nehezükre esnék. Ugyancsak az említett bizottság határozta él azt is, hogy elsőnek a Kállay-család levéltára kerüljön feldolgozásra. Ez a levéltár ugyanis, melynek anyaga a XIII. század első negyedébe nyúlik vissza, az Orsz. Levéltárban őrzött családi levéltárak között egyike a leggazdagabbaknak, már az Árpád korra nézve is, és igen nagy előnye az, hogy megőrizte azokat a jogi szempontból jelentéktelennek vélt és a rendezések alkalmával éppen ezért a levéltárakból rendszerint kiselejtezett, apró okleveleket és feljegyzéseket, amelyek azonban a multak ismeretére nézve értékesek. Ennek a levéltárnak az anyagából is sok ki van adva, persze elszórtan: Fejér Ccdex Diplomaticusában, Wenzel Árpádkori Új Okmánytárában, az Anjou-kori Okmánytárban, a Hazai Okmánytárban és a Hazai Oklevéltárban, valamint Pesty Frigyes kiadványaiban stb. De a közlések, a mellett, hogy a levéltár anyagának csak kis részét tartalmazzák, rendszertelenek és ötletszerűek. Csak az Anj. Okmánytár VII. kötetében fogott hozzá Tasnádi Nagy Gyula a Kállay-levéltár anyagának is teljes közléséhez. Az ő közlése azonban csupán nem is egész másfél esztendőnek (1358. jan. 1.—1359. márc. 31.) az anyagát foglalja magában; az Anj. Okmánytár megjelenendő VIII. kötetében pedig ugyancsak az ő másolataiból az 1359. ápr. 1.—1360. dec. 31. terjedő idő anyaga foglaltatik. A Kállay-levéltár anyagának gazdagságát az az átvételi jegyzék tünteti fel, amelyet 1876-ban, a levéltárnak az akkori M. Nemzeti Múzeum Levéltárában váló elhelyezése alkalmából állítottak össze. Ebben 7779