A nagykállói Kállay-család levéltára I. kötet (Budapest, 1943)

Ugyanazok nagysemjéni Mihály fiát: László mestert Kilián [Kelianus] lábának megsebzése ügyében fölmentik, minthogy ez utóbbi e tettét megbocsátotta neki. Papíron, két zárópecsét nyomával. (No. 540.) 587. 1340. júl. 21. Visegrád. Miklós egri püspök tudtára adja Pál kallói plébánosnak és esperesnek, valamint a többi illetékes egyházak papjainak, hogy Iván fia : Jakab és Simon fia: Imre mestereknek, Lajos herceg apródjainak, kérésükre megengedte, hogy Váralja és Apathi nevű birtokaikon levő kápolnáikban a temetésen kívül minden más isteni tiszteletet szolgáltathatnak. Hártyán, hátlapján pecsét töredékével. (No. 537.) 588. 1340. aug. 19. Kalló. Perhalasztó oklevél (valószínűleg Szabolcs vm. alispánjától és szolgabíráitól), melyben Lengéi János mester és Keresztes [Kyrustus ] Péter között ez utóbbi Simon nevű fiának előbbi által való elfogatása miatt folyó ügy tárgyalását nyolcadnapra tűzik ki. Papíron, három zárópecsét töredékével. (No. 530.) 589. 1340. aug. 26. Kalló. Gothárd fia [filius Gwthardy]: János szabolcsi alispán és a négy szolgabíró bizonyítják, hogy Lengéi János — korábbi határozatuk értelmében —• Keresztes [Kerustus, Kwrustus ] Péter ellen folyó ügyének tárgyalására személyesen, ez utóbbi helyett pedig biri-i Tamás mester jelent meg ügyvédvalló levéllel, azt mondván, hogy nevezett Keresztes Péter az ő familiárisa, egyben megkérdezte, hogy királyi parancs ellenére ítélkeznek-e fölötte, vagy nem. Az alispán és szolgabírák kijelentvén, hogy fölötte soha nem merészkedtek ítélkezni és nem is ítélkeztek, a per tárgyalását Biri helységben nyolcadnapra (szept. 2.) halasztják, a mikor is biri-i Tamás mester nevezett familiárisa részéről Lengéi János mesternek elégtételt igért, s kérésére két bírót : magyi [de Mog ] István és petri-i Lőrinc comeseket küldik ki, hogy a többi nemesekkel együtt a felek között az ügyet elintézzék. Ugyanakkor Lengéi Jánostól négy márka ellenében átvették és átadták Tamásnak serviense, a fenti Keresztes Péter fiát: Simont. Papíron, két, részben ép zárópecséttel, kettőnek pedig nyomával. (No. 645.)