Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Összefoglalás
(6,30%) kereskedői következtek, majd Szilézia, Morvaország és Csehország szállítói. Az egész forgalomnak 92,56%-a az osztrák Habsburgok uralma alá tartozó országok kereskedőinek a kezén volt. A magyarországi áruforgalom vonatkozásában a Német birodalomban, Magyarországon és Ausztriában a kivitel jelentős túlsúlyban volt, Cseh- és Morvaországban nem sokkal haladta meg a behozatalt, Sziléziában viszont a behozatal több mint hatszorosát jelentette a kivitelnek. A vámnaplókból csak az állapítható meg, hogy a kereskedők melyik országban laktak, hol lépték át a határt, az azonban nem, hogy a szállított áru útja a termelőtől a fogyasztóig hol kezdődött, és hol ért véget. Erre vonatkozólag a lakhely ismerete csak feltevéseket tesz lehetővé. Annyi azonban biztosan megállapítható, hogy a sokat emlegetett délnémet kereskedelmi tőke a vizsgált 15 vámhelyen áthaladó forgalomban viszonylag alárendelt szerepet játszott. És bizonyosnak vehető az is, hogy volt magyar kereskedelmi tőke, nem is lebecsülhető mennyiségben. Persze, a Thurzó—Fugger-vállalkozás délnémet kereskedelmi tőkén alapult, és az sincs kizárva, hogy délnémet kereskedők egyes magyarországi szállítóknak hitelt nyújtottak. Magyarország esetében az országnak a földrajzi fekvés alapján 2 részét különböztettük meg: a Duna és a Közép-Hegység vonalától északra és délre esőt. Az északi rész forgalma volt a nagyobb, az ország egész forgalmának 69,25%-a. A KERESKEDŐK LAKHELYEI A vámnaplók feldolgozása során 345 kereskedői lakhelynek a nevét sikerült meghatározni. A meg nem határozható nevü lakhelyeket a statisztikában l-nek vettük. Voltak olyan lakhelyek, amelyekről nem tudtuk megállapítani, hogy melyik országhoz tartoztak. A kereskedői lakhelyek közül 189 (54,62%) Magyarországhoz, 74 (21,39%) Ausztriához, 21 (6,07%) Morvaországhoz, 19 (5,49%) a Német birodalomhoz, 14 (4,04%) Csehországhoz, 2—2 Sziléziához és Itáliához, 1 Lengyelországhoz tartozott, 23-nak a hovatartozása bizonytalan volt. Forgalmuk volumene alapján a lakhelyeket 3 kategóriába soroltuk, a nagy forgalmúba az 1000 forintnál nagyobb, a közepesbe a 200—1000 forint közötti, a kis forgalmúba a 200 forintnál kisebb vámértékű forgalmat lebonyolítókat. Ezen az alapon így oszlottak meg: Nagy forgalmú 59 17,05% Közepes forgalmú 48 13,87% Kis forgalmú 239 69,08% Összesen 346 100,00% Az egész áruforgalomnak 91,97, a behozatalnak 97,64, a kivitelnek 91,76%-a a nagy forgalmú helyeken lakó kereskedők kezében volt. Az 59 nagy forgalmú lakhely, illetve a 69 nagy forgalmú lakhelytétel száma és az egész áruforgalomban való részesedési aránya a kereskedők országai között így oszlott meg:
