Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Összefoglalás
Ha statisztika készülne arról, hogy hazánkban napjainkban a sajtóban, rádióban, televízióban milyen témák a sztárok, a béke és a demokrácia mellé alighanem a külkereskedelem kerülne a dobogó harmadik fokára. Amennyire sokat beszélünk külkereskedelmünk jelenéről, annyira kevés szó esik múltjáról. Távolról sem azért, mintha már mindent, amit tudni érdemes, elmondtunk volna róla. A KÜLKERESKEDELMI MÉRLEG Külkereskedelmünk történetéről általában keveset tudunk. Különösen keveset tudunk róla a feudalizmus századaiban, a korábbi időkről nem is beszélve. Hiányos ismereteinknek nem gazdaságtörténészeink érdektelensége az oka, hanem a forrásanyag elégtelensége. Külkereskedelmünk történetének legértékesebb forrásai a vámnaplók, a feudalizmus idején Magyarországon harmincadnak, Erdélyben húszadnak nevezett külkereskedelmi vám szedéséről a vámhivatalokban napról napra vezetett feljegyzések, illetve az azok alapján készített és a vámhivatal fölöttes szervéhez, rendszerint a pénzügyigazgatás országos főhatóságához felterjesztett elszámolások. Kezünk ujjain meg tudnánk számolni, hogy Magyarországon a feudalizmus idejéből hány ilyen vámnapló maradt fenn. Az eddig ismert legrégebbi, és egyben az egyetlen eddig feldolgozott, a pozsonyi harmincadhivatalé 1457/58-ból, amikor a hivatal és jövedelme Pozs my város kezében volt. Pozsony város olyan jeientős szerepet játszott az ország nyugati külkereskedelmi áruforgalmában, hogy a pozsonyi vámnapló Kováts Ferenc által feldolgozott rendkívül gazdag adatanyagára támaszkodva, továbbá okoskodásába más fontos tényeket is bevonva, nem utolsósorban azt, hogy az ország aranybányászata a külkereskedelem milyen mérvű passzivitását tudja kiegyenlíteni, Paulinyi Oszkár a Magyar Művelődéstörténet II. kötetében azt a megállapítást szögezte le, hogy Magyarország nyugati külkereskedelmének mérlege a középkor végén passzív volt, a behozatal értéke 2:1 arányban viszonylott a kiviteléhez. A passzívumot véleménye szerint az árutöbbletért kapott és az országból kivitt aranypénz fedezte. Paulinyi megállapításait történészeink elfogadták, sőt a 16. századra is érvényesnek tekintették. Vannak, akik még ma is kitartanak mellettük, annak ellenére, hogy 15 eladdig nem ismert, 1542-ből való vámnapló adataiból leszűrt néhány eredményt 1958-ban közzétéve, Paulinyi megállapításainak helytállóságát erősen kérdésessé tettem. Ennek a különös véletlennek köszönhetően egyazon évből fennmaradt 15 vámnaplónak teljes feldolgozását tartalmazza most befejezett munkám. 45* 707
