Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

I. fejezet: Az áruk

Kováts Ferenc a pozsonyi harmincadhely 1457—58. évi áruforgalmában szereplő 305 árucikket az akkori (1902) Országos Statisztikai Hivatal beosztását követve 27 árufőcsoportba sorolta. A főcsoportok sorában Kováts megállapított bizonyos rendszert, az első 12-ben nyersanyagok vannak, a második 15-ben gyártmányok. Ez utóbbiak között Kováts 3 félét különböztetett meg: a fonó- és szövőipar, a fémipar gyártmányait, valamint egyéb gyártmányokat (5 + 2 + 8 főcsoportban). Nem érdektelen felsorolni a 27 főcsoportot. 1. Fűszerek 2. Déligyümölcs 3. Gabona és hüvelyesek 4. Főzelék, friss gyümölcs 5. Állatok 6. Állati termékek 7. Zsiradékok 8. Zsíros olajok 9. Halak 10. Ételek 11. Ásványok 12. Egyéb nyersáruk 13. Pamut 14. Len- és kenderáruk 15. Gyapjúáruk 16. Selyemáruk 17. Ruhák 18. Kefekötő- és papíráruk 19. Bőr- és szücsáruk 20. Fa-, csont- és szaruáruk 21. Üveg-, kő- és agyagáruk 22. Vasáruk 23. Egyéb fémáruk 24. Vegyészeti segédanyagok 25. Gyertya és szappan 26. Irodalmi és műtárgyak 27. Vegyes áruk. Úgy vélem, nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a 27 árufőcsoport megválasztása mennyire következetlen, rendszertelen. A 7. főcsoportban szereplő zsiradékok pl. éppúgy szerepelhetnének az állati termékek (6. főcsoport) vagy az ételek (10. főcsoport) között. A nórimbergi vagy szatócsáruk, amelyeket rövidárunak is neveznek, szétszóródnak a különböző főcsoportok között, illetve belekerülnek az utolsó főcsoportba, a vegyes gyártmányok közé. Eckhart Ferenc a Mária Terézia korabeli külkereskedelmi áruforgalom tárgyalásánál az egykorú hivatalos kimutatásokat vette alapul. Az árucikkeket csak a Magyarország és a cseh—osztrák örökös tartományok közötti áruforgalomnál csoportosítja, külön a behozatalnál és külön a kivitelnél. A Magyarország és Erdély, továbbá a