Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

A behozatal tehát, még ha a kivitelnél nem fél, hanem egész harmincadot számítunk is, a fizetett vám összegét tekintve mindhárom vizsgált évben jelentékenyen meghaladta a kivitelt. Behozatal és kivitel viszonya a 3 évben nem sokban különbözött, 1544-ben majdnem ugyanolyan volt, mint 1542-ben, a teljes forgalomnak 1542ben 76,88, 1544-ben pedig 76,40%-a. 1545-ben valamennyivel nőtt a behozatal aránya, a teljes forgalomnak 82,80%-át érte el. Ezen nincs mit csodálkoznunk, ha a pozsonyi csoporthoz tartozó 9, illetve — Sopron 4 fiókjával — 13 harmincadhely földrajzi helyzetét nézzük. A Dunától északra Pozsony, Stomfa és Gajár egyaránt a határ közelében feküdtek. Pozsonyban és Stomfán a behozatal mindhárom évben jelentékenyen meghaladta a kivitelt. Gajárban 1542-ben még a kivitel volt nagyobb a behozatalnál, 1544-ben és 1545-ben azonban a behozatal már ugyanúgy meghaladta a kivitelt, mint Pozsonyban és Stomfán. A Dunától délre fekvő harmincadhelyek közül, amelyeket később az óvári csoportnak neveztek, 4 a Duna és a Fertő tó között áthaladó áruforgalmat ellenőrizte: Oroszvár, Járfalu, Zurány és Nezsider. Ezek is határ menti vámhivatalok voltak. Közülük kettőnél: Oroszvárnál és Járfalunál mindhárom évben ugyanúgy túlsúlyban volt a behozatal, mint a Dunától északra fekvő helyeknél. Zuránynál 1542-ben a kivitel még meghaladta a behozatalt, ha nem is sokkal, 1544-ben és 1545-ben azonban már minimálisra csökkent a behozatallal szemben. Nezsidernél, amely a Fertő tó partján feküdt, 1542-ben és 1544-ben még túlsúlyban volt a kivitel, 1545-ben azonban már megcserélődött a viszonyuk. A kivitel visszaszorulásának a fenti 4 harmincadhelyen valószínűleg az a magyarázata, hogy az állatkivitel útja egyre inkább a Dunától északra tevődött át. Egyébként is mögöttük, mintegy a második vonalban, beljebb az országban, ott volt Óvár, kifejezetten a kivitel vámhelye, ahol behozatali vámot egyik évben sem szedtek. Végül sajátos volt Sopronnak és 4 fiókjának a helyzete. Határ menti helyeknek tekinthetjük őket, amelyek mögött nem volt második vonalbeli vámhivatal. Behozatal és kivitel közül egyik sem került olyan túlsúlyba, mint a csoport többi helyénél. Mindhárom évben a kivitel volt nagyobb a behozatalnál, de csökkenő mértékben, 1542-ben még 60,33%-a volt a teljes forgalomnak, 1545-ben már csak 53,30%-a. Ha behozatal és kivitel viszonyát nem harmincadhelyek, hanem évnegyedek szerinti megoszlásban nézzük, a 3 év megfelelő negyedeiben ez a viszony lényeges eltérést nem mutat. A behozatal mindhárom év III. és IV. negyedében nagyobb arányú volt, mint az I. és II. negyedben. Összegezve a vizsgált 3 év áruforgalmának összehasonlításából nyert eredményeket, miként 1541 és 1542 összehasonlításánál, itt is azt állapíthatjuk meg, hogy 1542 áruforgalma 1544 és 1545 áruforgalmához viszonyítva sem volumenét, sem pedig struktúráját tekintve nem mutat lényeges eltéréseket, 1542 külkereskedelmünknek nem volt „kivételes" esztendeje. Az 1542. évi vámnaplók alapján külkereskedelmünkről tehető megállapításokat az 1540-es évek első felére általános érvényűnek tarthatjuk. Vonatkozik ez a leglényegesebb, leginkább vitatott kérdésekre, behozatal és kivitel egymáshoz való viszonyára, a külkereskedelmi mérleg kérdésére is. Ha az 1542. évi harmincadnaplókban szereplő beszedett behozatali és kiviteli vámot összevetjük — Pozsony, Stomfa és Gajár harmincadhelyek esetében a naplókban ténylegesen szereplő összegeket, a többi hivatal esetében a behozatalnál a