Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

III. fejezet: A kereskedők lakhelyei

Az e társulásokban szereplő lakhelyek közül Debrecen, Nagyszombat, Taksony, Nebojsza, Sellye és Pest önállóan is szerepel a tételek között. A kategória 69 tétele így csak 59 kereskedői lakhelyet jelent. Ennek ellenére a kategória lakhelyek közötti megoszlását elemezve, mind a 69 tételt lakhelynek tekintem. A táblázatban szereplő 69 lakhely (tétel) forgalma vámértékének nagyságrendjében következik egymás után. A lakhelyeken belül az árufőcsoportok a számukra megállapított sorrendben szerepelnek, miként a korábbi táblázatokban is. A táblázat feltünteti az egyes árufőcsoportok forgalmának (behozatalának, kivitelének és teljes forgalmának) forintban kifejezett vámértékét, annak százalékos megoszlását behozatal és kivitel között, valamint százalékos viszonyát a lakhely egész forgalmának a vámértékéhez. Mutatja továbbá az egyes lakhelyek, valamint a lakhely-kategória egész forgalma vámértékének százalékos viszonyát az egész forgalom vámértékéhez. Sorra véve az árufőcsoportokat, az élelmiszer 37 lakhely kereskedőinek a forgalmában szerepelt, ezek közül 25 magyarországi volt, 12 külföldi, a külföldiek között 6 morvaországi, 4 ausztriai, 1—1 pedig csehországi, illetve sziléziai. Élelmiszerből 1000 forintnál nagyobb vámértékü forgalmat 4 lakhely kereskedői bonyolítottak le. Ezek: Pozsony, Boroszló, Sopron és Nagyszombat. E 4 város kereskedői tartották kezükben az élelmiszer egész forgalmának több mint egyharmadát, 33,59%-át. A 4 város közül Boroszlóban, Nagyszombatban és Sopronban a kivitel meghaladta a behozatalt, Pozsonyban azonban az utóbbi volt túlnyomó többségben, az egész élelmi szerbehozatal 28,12%-át jelentette. 200—1000 forint közötti vámértékü forgalma 14 lakhelynek volt élelmiszerből, a többi 19-é nem érte el a 200 forintot. Az élelmiszer árufőcsoport forgalma szempontjából második kategóriájú 14 lakhely az árufőcsoport egész forgalmának 26,80, a harmadik kategóriájú 19 lakhely pedig 7,00%-át bonyolította le. A második kategóriájú 14 lakhely közül 6 volt magyarországi (Somorja, Székesfehérvár, Szentjános, Debrecen, Győr és Pest), a harmadik kategóriájú 19 közül 16. A külföldi lakhelyek közül 3 ausztriai (Bécs, Bécsújhely és Hainburg), 4 morvaországi (Prossnitz, Olmütz, Iglau és Eibenschitz) és 1 csehországi (Neuhaus) tartozott a 200—1000 forint forgalmú kategóriába. Az árufőcsoport forgalmában szereplő 37 nagy forgalmú kereskedői lakhely közül 24-nek a forgalmában a behozatal meghaladta a kivitelt, közülük 14 csak a behozatalban szerepelt; 13-nak a forgalmában a kivitel volt nagyobb, közülük 8 csak a kivitelben vett részt; 15 lakhely kereskedői be is hoztak, ki is vittek élelmiszert. Az állat árufőcsoport szerepelt a legtöbb nagy forgalmú kereskedői lakhely, illetve tétel szállítmányai között, a 69 tétel közül 58-nál, az 59 lakhely közül pedig 48-nál. Csak 11 lakhely kereskedői nem szállítottak állatokat, a magyarországiak közül Buda, Gyöngyös, Győr, Pápa és Kolozsvár a déli, Besztercebánya az északi országrész területén, a külföldiek közül az ausztriai Bécsújhely, a morvaországi Iglau, Olmütz és Meseritz, valamint a sziléziai Boroszló. Az 58 tétel, illetve 48 lakhely közül 50, illetve 40 magyarországi, 8 pedig külföldi, Bécs, Bruck és Hainburg ausztriai, Eibenschitz, Brünn és Prossnitz morvaországi, Neuhaus csehországi, Nürnberg pedig német birodalmi. Az 50 magyarországi tétel közül 6 meg nem nevezett lakhelyű földesurat, 1 meg nem nevezett lakhelyű dunai naszádosokat jelent, 6 pedig 2—2 helyen lakó, közösen szállító kereskedőket.