Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

III. fejezet: A kereskedők lakhelyei

Nem minden ország kereskedői szerepeltek az áruforgalom mindhárom ágazatában. Lengyelország és Itália kereskedői csak a behozatalban vettek részt. Morvaországban nem volt olyan kereskedői lakhely, amelynek kereskedői csak behozatallal foglalkoztak. Szilézia 2 lakhelyének kereskedői egyaránt hoztak be és vittek ki árut. Tíz bizonytalan hovatartozású lakhely kereskedői között nem akadt olyan, aki behozatalt és kivitelt vegyesen bonyolított le. A 103 behozatali lakhely közül a legtöbb (47, 45,63%) ausztriai volt. Utána Magyarország (22 lakhely, 21,36%), majd a Német birodalom (16 lakhely, 15,53%) következett. E 3 országban volt a behozatali lakhelyek 82,52%-a. Csehországban, Itáliában és Lengyelországban együttesen 7 (6,79%) volt a behozatali lakhelyek száma. A bizonytalan lakhelyek közül 11 (10,69%) volt a behozatali. A 165 kiviteli lakhely több mint kétharmada (114 lakhely, 69,09%) Magyarország területén feküdt. Utána Ausztria (20 lakhely, 12,12%), majd Morvaország (12 lakhely, 7,27%) következett. E 3 országhoz tartozott a kiviteli lakhelyek 88,48%-a. Csehországnak és a Német birodalomnak együttesen 8 (4,85%) lakhelye tartozott ebbe a kategóriába. 11 bizonytalan lakhely (6,67%) is kiviteli volt. A 78 vegyes forgalmú lakhelynek is több mint kétharmada (53 lakhely, 67,95%) volt magyarországi. Morvaországban 9 (11,54%), Ausztriában 7 (8,98%), Csehországban 4 (5,13%) ilyen lakhely volt. E 4 ország jelentette a vegyes forgalmú lakhelyek 94,60%-át. Sziléziában 2, a Német birodalomban és a bizonytalanok között 1—1 ilyen kategóriájú lakhely akadt még. Az áruforgalom jellege szerinti 3 lakhely-kategóriának a kereskedők országain belüli megoszlását tekintve, a behozatali lakhelyek átlagos arányát (346-ból 103 lakhely, 29,77%) — a tisztán behozatali Itáliát és Lengyelországot figyelmen kívül hagyva — 2 ország haladta meg: a Német birodalom (19-ből 16 lakhely, 84,21%) és Ausztria (74-ből 47 lakhely, 63,51%). Meghaladták a bizonytalan hovatartozású lakhelyek is (10-ből 6, illetve 13-ból 5 lakhely, 60,00, illetve 38,46%). Csehország alig valamivel (14-ből 4 lakhely, 28,57%) maradt az átlagos arány alatt, Magyarország viszont jelentősen (189-ből 22 lakhely, 11,64%). A kiviteli lakhelyek átlagos arányát (346-ból 165 lakhely, 47,69%) viszont 2 másik ország szárnyalta túl: Magyarország (189-ből 114 lakhely, 60,32%) és Morvaország (21-ből 12 lakhely, 57,14%). Csehország (14-ből 6 lakhely, 42,86%) nem sokkal maradt el az átlagos aránytól, Ausztria (74-ből 20 lakhely, 27,03%) már inkább, a Német birodalom (19-ből 2 lakhely, 10,53%) még inkább. A bizonytalan lakhelyek egyik (külföldi) csoportja (13-ból 7 lakhely, 53,85%) meghaladta az átlagos arányt, a másik csoport nem sokkal (10-ből 4 lakhely, 40%) maradt el tőle. A vegyes forgalmú lakhelyek átlagos arányát (346-ból 78 lakhely, 22,54%) 4 ország is meghaladta. Elsősorban Szilézia, 100%-kal, mivel csak 2 lakhelye volt, mindkettő vegyes forgalmú. Azután Morvaország (21-ből 9 lakhely, 42,86%), Csehország (14ből 4 lakhely, 28,57%) és Magyarország (189-ből 53 lakhely, 28,04%). Ausztria (74-ből 7 lakhely, 9,46%) és a Német birodalom (19-ből 1 lakhely, 5,26%) jóval az átlagos arány alatt maradt. A bizonytalan lakhelyek közül csak 1 volt vegyes forgalmú.