Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

II.fejezet:A kereskedők országai

Amint azt a bevezetésben már említettem, az országot földrajzi alapon két részre osztottam: északira és délire. Az északiba a Dunától, illetve a Középhegységtől északra fekvő helységeket soroltam, a délibe az ettől délre fekvőket. Az északi részhez túlnyomó többségben a Felvidék nyugati részében, az ún. AlsóMagyarországon, elsősorban Pozsony és Nyitra megyében fekvő helységek tartoznak. Az ún. Felső-Magyarországon fekvő helységek minimális számban szerepelnek. A déli részhez túlnyomó többségben a Dunántúl északnyugati részében, Sopron, Mosón és Vas megyében fekvő helységeket találunk. A Dunától keletre fekvő megyékből (Pest, Heves, Borsod, Abaúj, Békés, Bihar) csak 1—2 fordul elő. Ide soroltam Kolozsvárt is. Harmadik részként szólunk egy bizonytalannak nevezett kategóriáról, amelybe azokat ä helységeket soroltam, amelyekről a vámnaplók nem mondják meg, hogy hol voltak, általában meg sem nevezik őket. Ezek a helységek szinte kivétel nélkül kereskedéssel is foglalkozó földesuraknak a naplókban meg nem nevezett lakhelyei voltak, és feltehetőleg az északi országrész területén feküdtek. A táblázat a forgalom megoszlását részben a vámérték abszolút forintértékében, részben százalékos viszonylatban tünteti fel. Ez a viszonylat itt is kettős. Az egyik azt mutatja, hogy a kérdéses országrész behozatala és kivitele miként viszonylik teljes forgalmához. A másik azt, hogy a kérdéses országrész forgalma — behozatala, kivitele és teljes forgalma — miként viszonylik az egész ország forgalmához. A magyarországi kereskedők teljes forgalmának 58,04, ha pedig a bizonytalan lakhelyű kereskedőket is ide számítjuk, 69,25%-át az északi országrész területén lakó kereskedők bonyolították le. A déli országrész területén lakók csupán 30,75%-át. A kivitelben még nagyobb volt az északi országrészben lakók fölénye, 65,36, illetve a bizonytalanokkal együtt 81,08%-os, szemben a déli rész 18,92%-ával. A behozatalban viszont más volt a helyzet. Ott a déliek voltak többségben 60,11%kal. Az északiaknak 39,88%-uk volt. Ennek magyarázatát a textilárucsoportok forgalmának elemzésénél láttuk. A déli országrész területén lakó kereskedők forgalmában a behozatal volt némi fölényben (56,13%). Az északi rész területén lakókéban pedig sokkal nagyobb arányban (80,27%) a kivitel. A bizonytalan lakhelyüek forgalma pedig szinte teljes egészében kivitelt jelentett. A KERESKEDŐK ORSZÁGAI ÉS AZ ÁRUFŐCSOPORTOK A 26. táblázatból azt tudjuk meg, hogy az egyes országok kereskedői milyen áruval kereskedtek, forgalmuk — behozataluk, kivitelük és teljes forgalmuk — az egyes árufőcsoportok között miként oszlott meg, egyrészt abszolút vámértékben, másrészt százalékos viszonylatban. A százalékos viszonylat kettős. Az egyik azt mutatja, hogy a kérdéses ország kereskedőinek teljes forgalma valamely árufőcsoportban miként oszlott meg behozatal és kivitel között. A másik viszonylat pedig arról tájékoztat, hogy a kérdéses ország kereskedőinek forgalma valamely árufőcsoportban miként viszonylott a kérdéses ország egész forgalmához. A magyarországi kereskedők élelmiszerbehozatala pl. 66,12%-a volt teljes élelmiszerforgalmuknak és 9,21 %-a egész behozataluknak.