Mikrofilmezés a levéltárban

/!•/ A terjedelmes anyag, különösen a nagy sorozatok. /2/ A rendszerezett iratanyag, amelynek rendje tökéletes. Általában minél egyszerűbb az iratok rendszere, annál alkalmasabbak a filmezésre. Egyszerű időrendezett, számrendezett vagy alfabetikus iratok könnyebben filmezhetők, mint valamely komplikált - pl. decimális - rendszerben rendezettek. Ha az iratok nincsenek valamilyen könnyen áttekinthető rendszerben, filmezés előtt át kell azokat rendezni. /3/ A sima /nem hajtott, gyűrött/ iratok, amelyek azonos vagy közel azonos méretűek, s amelyeknek a papirja és tintája azonos árnyalatú és szinű. /4/ A jó állapotban levő iratokat sokkal könnyebb filmezni, mint azokat, amelyek rossz állapotban maradtak fenn. Nem különösen alkalmas a mikrofilmezésre az a levéltári anyag, amely még gyarapszik, különösen ha a növedék az iratanyag különböző pontjain esedékes. Ha az iratanyag egyszer filmre került, a film nem alkalmas arra, hogy kiegészítő anyagot fogadjon be. A levéltári anyag filmezésre történő kiválasztásánál általában sokkal gazdaságosabb, eredményesebb és gyakorlati levéltári szempontból jobb teljes sorozatok vagy jelentős alsorozatok filmezése, mint szelektált iratoké. Eontosabb indokai a következők: /l/ "Egy sorozat szelektált egységeinek filmezése gyakran széttöri a sorozat egységét /ti. ugyanazon sorozat egyik iratának a másik irattal való kapcsolatát/. ¡2/ A különleges egységek kiválasztása gyakran értékítéletet igényeL - igy a filmezett rész inkább szubjektív, mint objektiv lesz, s ez a kutatónak tökéletlen vagy torzított képet ad. /3/ A részleges filmezés gyakran nem kielégitő. Ez zavarja a kutatókat és egyesek ugy vélik, hogy akik a válogatást végezték, a cenzor szerepét játszották. Ez gyakran olyan kérésekre vezet, hogy a sorozatot teljes egészében filmre kell venni. A levéltárosok és a történészek ritkán értenek egyet a válogatás kritériumaiban. A válogatásos mikrofilmezési program ezenkívül sok kritikának van kitéve.