Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

azután a vagyon elidegenítés, terhes kötelezettség vállalása a törvényhatósági kisgyűlés, illetve a 20 ezer pengőt meghaladó esetekben a törvényhatósági bizottság közgyűlése hatáskörébe tartozik. Az alispán csakis e testületek határozatait hajthatta volna végre. A gazdálkodásban ugyancsak súlyos szabálytalanságokat állapítottak meg a főfelügyeleti kiküldöttek: a háztartási alapot terhelő kiadások nagyobb részét a kézi pénztáron keresztül fizették ki. Ennek megvalósítására az alispán az irodaigazgató kezéhez több alkalommal 7 ezer forintos ellátmányt utalt ki. A kézi pénztárt a csekkszámláról több ízben feltöltötték, de a háztartási alapot is, továbbá az egyéb alapokat illető bevételeket nem a postatakarékpénztári csekkszámlák javára, hanem a kézi pénztárba fizették be. Ide kerültek a laktanyabontásból eredő jövedelmek, a gépkocsi ára és a kitelepített németek állatainak eladásából származott összegek. Ezt a pénzt az alispán a kézi pénztárban rendelkezési alapként tartotta nyilván, amelynek kiadásai csak részben voltak háztartási természetűek. Az alispáni utasítások ellen a megye tisztviselői, de a szakhivatalok sem szólaltak fel, így különösen a számvevőséget, és annak főnökét terhelte a felelősség. A belügyminiszter a takarékosság szempontjainak figyelembevétele mellett elrendelte, hogy az önkormányzatok minden új nyomtatványt a legkisebb alakban, és lehetőleg a legolcsóbb minőségű papírból állítsák elő. Ugyanakkor az alárendelt hatóságokhoz, hivatalokhoz intézett rövid szövegű rendelkezéseket csak negyedíves papírra lehetett elkészíteni. Korlátozták a boríték felhasználást, jegyzettömbök helyett régi iratok, nyomtatványok hátoldalára írtak, az irattári segédkönyvek bekötését a legszükségesebbekre korlátozták, az irodaszerekből csak igen keveset vásároltak, a táviratokat néhány mondattal adhatták fel, a távbeszélőt pedig csak néhány kijelölt tisztviselő használhatta. 1946—1947 telén a hivatali helyiségeknek csak egy részét fűtötték, a munkaerők összevontan dolgoztak.

152 A Gazdasági Főtanács 1947. november 26-án elrendelte, hogy a papírtakarékosság fokozása érdekében az irattárak selejtezést hajtsanak végre. A Főtanács üléséről felvett jegyzőkönyv szerint a selejtezést a törvényes kereteken belül (és ezen felül is) lehetséges végrehajtani. A hivatalvezetők kötelességévé tették, hogy az iratselejtezéseket haladéktalanul kezdjék meg, és nyolc napon belül jelentsék a selejtezési munkát végzők nevét, hivatali állását, lakcímét. A selejtezést négy hónap alatt kötelesek lebonyolítani. A selejtezők az Anyag- és Arhivatalnak havonta jelentettek a munka eredményességéről, a selejtanyag mennyiségéről, az elvégzendő tevékenységről. A Főtanács a selejtezés elmulasztása vagy annak nem eredményes végrehajtása esetén a hivatalvezető és a selejtezést végző dolgozó ellen szankciót helyezett kilátásba.

153 152 Vö. 166.242-1946. ffl-1. B. M. sz. r. 153 TJMKL. Gazdasági Főtanács iratai. 1947—10.520. sz.