Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

mek, ingóságok, pénzmaradványok, követelések. A szenvedő községi vagyont képezték: a községi tartós szolgáltatások, kölcsöntartozások, adósságok, hátralékok. A vagyonleltár kiegészítő része volt; — a községi ingatlanok törzskönyve (beépített telkek, földbirtokok), — a szakleltár (az ingóságok felsorolása), — leltári napló (éves vagyonváltozásról), — nyilvántartások (önálló jogosítványokról). A községi vagyon bérbeadása nyilvános árverésen történhetett.

126 (Vö. 1886. évi 22. tc. 120. §.) A kikiáltási árat a képviselőtestület állapította meg. A törzsvagyont fenn kellett tartani, azt elidegeníteni nem lehetett. Ha mégis sor került rá, azt képviselő-testületi közgyűlés hagyta jóvá, ahol név szerinti szavazást kért e tárgyban az elnök. Az elidegenítési határozatot ki kellett a községben hirdetni, s bárki fellebbezhetett ellene. Az alispán, a törvényhatósági kisgyűlés az elidegenítés ellen felléphetett. Ha a község vagyoni csődbe került, az alispán a vagyonkezelést zárlat alá helyezte, és a községbe zárgondnokot nevezett ki. A községi költségvetésben összefoglalták a háztartásban egy évben előrelátható kiadásokat, bevételeket. Összeállításában a következő rovatok szerepeltek: igazgatási, adókezelési, tűzrendészeti, közegészségi, állategészségügyi, tanügyi, testnevelési, egyházi, közművelődési, népjóléti, szegényügyi, közlekedési, vagyonigazgatási, különfélék. A költségvetés lehetett rendes és rendkívüli, s személyi (tisztviselők, alkalmazottak járandósága) és dologi (hivatalok, intézmények fenntartása) költségvetésre oszlott. Bevételek fedezetéül szolgált az ingatlan vagyon, a tőke, a jogosítványok (italmérés, helypénzszedés a piacon, a vásáron, kövezetvám, híd- és révvám, fedeztetési díj, mérlegdíj), továbbá közüzemi és közszolgáltatási jövedelmek. Ez utóbbiak közé tartozott a bor- és húsfogyasztási adó, szeszfogyasztási adópótlék, italmérési-, adóbehajtási-, marhalevélátírási illetékek, anyakönyvi kivonatért szedett díj, állami adórészesedés, ipardíj, újjáépítési munkakötelezettség utáni 10%, ami a községnél maradt. Amennyiben a felsoroltak a községi kiadásokat nem fedezték, akkor községi pótadó kivetésére került sor. A pótadó kivetési alap az állami, a ház-, a társulati és a tantiéme-adó összege volt. A belügyminiszter és a pénzügyminiszter azokat a községeket, amelyek az 50%-os pótadó kivetése esetén sem tudták kiadásaikat fedezni, a Községi Segélyezési Alapból (KSA) segélyezte. Ez minden megyében létesült. 1945. évre a Fejér megyei községek pótadójának kivetési kulcsát a belügyminiszter a következőképpen állapította meg:

127 30 községben 13 községben 21 községben 36 községben 200% 150% 130% 100% 126 Csizmadia A.: i. m. 40—48. old. 127 VÖ. 1886: XXII. tc. 120.§.