Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945
dőket. A főjegyző a másodfőjegyzővel, a megyei aljegyzőkkel, fogalmazókkal és a közigazgatási gyakornokokkal együtt az alispán közvetlen alárendeltje volt. Ez az adminisztratív részleg látta el a megye fogalmazási teendőit, ők vezették a testületi üléseken a jegyzőkönyveket, és előadókként szerepeltek a közgyűlésben, a kisgyűlésben, a közigazgatási bizottságban. A megyei törvényhatóság jogtanácsosai a tiszti főügyész, az alügyész, az árvaszéki ügyész voltak. A tiszti főügyész szakvéleménye minden olyan ügyben, melyben jogi szempont merült fel, döntő volt. A tiszti főügyésznek joga volt, hogy a határozatokat megfellebbezze, ha azok a törvényeknek, a rendeleteknek, a szabályrendeleteknek és a szokásjognak ellentmondtak. Fegyelmi ügyekben a tiszti főügyész töltötte be a közvádló szerepét, magánjogi kérdésekben pedig a megyét képviselte. A tűzrendészeti felügyelő megyei szakközeg, akinek feladata volt a községi tűzoltóságok működésének segítése. A törvényhatósági levéltárnok a megye iratainak kezelője volt. A megyei levéltárak a felszabadulás idején már teljes egészében őrizték az 1848 előtti iratokat, és a polgári korszak irattermeléséből is jelentős mennyiséget kezeltek. Több megyében a főlevéltárnok irányítása alatt állt a segédhivatal és az alispáni irattár is. A gyámhatósági ügyeket az árvaszéken intézték. Ennek a hivatalnak az élén az árvaszéki elnök állt, aki az ülnökökkel együtt intézte a gyámhatósági ügyeket. Az árvaszék önálló hatóságként működött, és az alispánnak nem volt alárendelve. Az állami szakigazgatási szervek közül az alispán mellé volt beosztva a tiszti főorvos, aki a közegészségügyi szolgálat szakfőnöke és egyben az alispán közegészségügyi szakközege volt. A megyei pénztári szolgálatot a postatakarékpénztár, a számviteli teendőket a belügyminiszter alá rendelt számvevőség, a műszaki és a mérnöki teendőket az államépítészeti hivatal, a közbiztonsági és rendészeti szolgálatot a rendőrség megyei főkapitánysága, az állategészségügyi szolgálatot a törvényhatósági állatorvos, a szociális szakszolgálatot a szociális felügyelő, a mezőgazdasági szakszolgálatot pedig a megyei gazdasági felügyelő látta el. Külső tisztviselők A megye külső tisztviselői a járási székhelyeken teljesítettek szolgálatot. A főszolgabírói hatáskört az 1030—1945. M. E. sz. rendelet 12. §-a a járási főjegyzőre ruházta. A járási főjegyző a járás első tisztviselője volt; elsőfokú közigazgatási és rendőrhatósági tisztviselő. Közvetlen felügyeletet és ellenőrzést gyakorolt a járás községei felett, és az alispán a járási főjegyzőn keresztül intézte a községekhez a törvényhatóság rendeleteit, s a községek a felterjesztéseket ugyancsak a járási főjegyzőn keresztül juttatták el a felsőbb hatóságokhoz. A járási főjegyző irányította a községi választásokat, ő elnökölt a tisztújító gyűléseken, ellenőrizte az anyakönyvezést, feladatai voltak a vallás- és közoktatásügyi igazgatásban, a közegészségügy területén, az útügyi kérdésekben, a katonaügyekben, az iparügy, a mezőgazdasági rendészet, az állategészségügyi és a szociális kérdések területén. A közigazgatási szakkérdéseket az állami külső szervek tisztviselőinek segítségével oldotta meg.