Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

alispánok, megyei tisztviselők, polgármesterek, városi jegyzők, járási főjegyzők és né­mely helyen mint községi vezetőjegyzők működtek tovább. Az 1030. sz. kormányrendelet a levéltári anyag felderítéséről is intézkedett. A kor­mány tudta, hogy a közigazgatás és a levéltárak szoros kapcsolatban vannak egymással. Különösen szükség volt a levéltárakra az új közigazgatás kiépítése kapcsán, amikor a he­lyi gazdasági, politikai és a kulturális élet 1945 előtti adataira szüksége volt az új köz­igazgatásnak. Ezért a kormány 1945. április 19-én utasítást adott a levéltári anyag felku­tatására. Az elszállított törvényhatósági levéltárakat be kellett jelenteni a levél tárfenntartónak, akinek kötelessége volt az iratok visszaszállítása. 85 A debreceni kormány megfelelő kapcsolatot a még helyre nem állt közlekedési viszo­nyok miatt nem tudott tartani az ország távolabbi városaival, községeivel. A kormány hi­vatalos lapja, a Magyar Közlöny, 1944. január 4-én indult, de a rendszeresen megjelenő és a kormányrendeleteket tartalmazó kiadvány is csak nagy késéssel jutott el az önkor­mányzatokhoz. A megyei közigazgatási vezetők a járási főjegyzői hivatalokkal, a megyei városokkal és a községekkel közvetlen kapcsolatot tartani alig tudtak. A hadműveleti te­rületeken ugyanis nem működtek a hírközlő berendezések, nem volt postai szolgáltatás, vasúti személyforgalom. A közigazgatási munka megindításához, folyamatos végzésé­hez pedig elengedhetetlen lett volna, hogy a területekről a központi szervek adatokkal, információkkal rendelkezzenek. A kérdés az volt, hogy ebben a helyzetben — a közle­kedés és a hírközlés megindulásáig — milyen módon jusson el az információ az irányító szervekhez. Békés megyében a közigazgatási vezető a katonai parancsnoktól öt nap ha­táridőt kapott a központi, a járási, a községi közigazgatás megszervezésére. Egyik szer­vezési értekezleten az Államépítészeti Hivatalban azt ajánlották, hogy a kapcsolatot a megyei központi és a községi közigazgatás között az útőrökkel (útfelügyelőkkel) lehet megteremteni. Az útőröket eléggé könnyen megszervezték, akik a futárszolgálatot 1944. október 31-én kezdték el. Meg kell jegyezm, hogy az útőrök saját pályaszakaszukban teljesítették a futárszolgálatot, de közlekedési eszköz (kerékpár, lovaskocsi, hátasló) nem állott ren­delkezésükre. A futárszolgálat Békés megyében még 1945 elején is tartott. 86 A közleke­dési nehézségek miatt az egyes területi önkormányzatokban több közigazgatási centrum is kialakult. Tolna megyében a székhelyen kívül még Dombóváron is működött közigaz­gatási központ, amely hatósugarát jóval túlterjesztette a járás határain. Szekszárd azon­ban, mint hagyományos megyei székhely igényt tartott az egész terület kormányzatára, így nem kis nehézségek árán, de végül is sikerült a dombóvári velleitásokat visszaszo­rítani. 87 A Dunántúlon több megyében ugyancsak futárszolgálattal oldották meg a községek és a járási központok közötti összeköttetést. A Fejér megyei főjegyző, az alispán helyette­seként 1945. április 12-én tett intézkedéseket a közigazgatás újjászervezésére. Ennek ér­dekében valamennyi községtől jelentést kért, amelyben az adatok sokaságát kívánta 85 4526—1945. B. M. sz. r. 86 Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez. Békés m. útőrök. 87 Bihari O.: i. m. uo.

Next

/
Thumbnails
Contents