Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

képviselő-testületek, a törvényhatósági bizottságok megszervezéséig a nemzeti bizottságok töltötték be az önkormányzati testületek szerepét. A kormány a nemzeti bizottságok működését szabályozni kívánta, ami egyet jelentett volna jogkörük szűkítésével. Egy igazságügy-miniszteri elképzelés szerint a Nemzeti Bizottság olyan helyi, illetve területi politikai szerv, amely a közélet kérdésében foglal állást, irányítja, ellenőrzi a társadalmi mozgalmakat. A Nemzeti Bizottság nem közigazgatási szerv, így hatósági jogkört nem gyakorol. Nincs joga a Nemzeti Bizottságnak közalkalmazottak kinevezésére, felmentésére, elbocsátására. A tervezet szerint, ha a Nemzeti Bizottság közigazgatási kérdésekben mégis határoz, akkor a kormány a bizottság (mint testület) ellen a törvény szankciójával él. Ezt a tervezetet azonban a demokratikus erők nem engedték kormányrendeletté emelni. A nemzeti bizottságok tevékenységéről 1945. március 19-én a koalíciós pártok képviselői együttesen nyilatkoztak. Az MKP képviselője hangoztatta, hogy a nemzeti bizottságok munkáját kormányrendelettel nem szükséges szabályozni, de a politikai pártok közösen gondoskodjanak arról, hogy a bizottságok hatáskörüket ne lépjék túl. Valóban szükség volt arra, hogy nemzeti bizottságokban jelentkező túlkapásokat letörjék, de ezt nem adminisztratív fellépéssel, hanem csakis politikai eszközökkel vélték megoldani. Az MKP állást foglalt a nemzeti bizottságoknak a közigazgatástól való távoltartásában. Úgy látta az MKP, hogy a Nemzeti Bizottság nem alkothat második hatalmi szervet a kormányhatóságok mellett. Támogatta azt a nézetet, miszerint a Nemzeti Bizottság hatósági jogkörrel nem rendelkezhet, és kizárólag tanácsadó és ellenőrző szervet képezzen. Az SZDP szerint a nemzeti bizottságokban jelentkező túlkapások oka az volt, hogy nem létezett egy olyan országos szerv, amely működésük irányelveit megalkotta volna. A Nemzeti Parasztpárt állásfoglalása a Nemzeti Bizottsággal kapcsolatban többrétű volt. Leszögezték, hogy az nem lehet hatósági szerv, de annál részben többnek, illetve kevesebbnek is tekinthető. Mindenekelőtt népi politikai szerv, amely a hatóságot ellenőrzi, de maga nem jár el hatóságként. Igaz, a jelenlegi gyakorlat szerint a Nemzeti Bizottság a helyi önkormányzatban nagy hatalom: a közigazgatásban, közrendészetben hatósági jogokat gyakorol. Megoldást mégis az hozna, ha a koalíciós pártok a Nemzeti Bizottság jogkörét meghatároznák, de ne a kormány alkosson rendeletet róla. A nemzeti bizottsági túlkapásokat azonban a kormány demokratikus úton hozza helyre, mindenekelőtt a közigazgatásban és a közrendészet területén. A túlkapások jelentékenyek voltak, amelyeket a nemzeti bizottságok tájékozatlanságból elkövettek. Ez azonban nem adhatott okot a testületek hatáskörének teljes visszaszorítására vagy korlátozására.

75 A Kisgazdapárt állásfoglalása is egyértelmű, és lényegében egyező a többi koalíciós pártéval. Szintén a demokratikus pártok országos vezetőinek feladatkörébe utalja a nemzeti bizottságok tevékenységének szabályozását, de megjegyzi, hogy a felsőbb politikai szervek állásfoglalását elutasító nemzeti bizottságokat azonnal fel kell oszlatni, a belügyminiszter pedig avatkozzék be az eseményekbe, ahol a helyi belső rendet sértő aktusok történtek. 75 Uo. 616-618. old.