Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

2. Önkormányzatok és a terménybeszolgáltatás A községi önkormányzati közigazgatás az átalakulás közvetlen helyi irányítójává vált. Egymás után kapott olyan feladatokat, amelyek 1944 előtt a szorosan vett önkormányzati közigazgatás hatáskörébe nem tartoztak, és állami szakigazgatási szervre bízták volna az ügyek végrehajtását. Egyik ilyen feladat 1945 után a kötelező terménybeszolgáltatás vezetése volt. Az MKP KV 1945. december 1-jei határozatai között javasolta a kormánynak, hogy a fegyverszüneti szerződésekben vállalt szállítási kötelezettségek biztosítása érdekében megfelelő mennyiségben termékkészleteket halmozzanak fel. Ezt a termékgyűjtést azonban megfelelő helyi szervnek kellett irányítania. A politikai szervek is úgy látták, hogy a legmegfelelőbb termékbegyűjtési helyi szerv a Közellátási Minisztérium által létrehozandó hivatalok lehetnek. Ezek a begyűjtési hivatalok az önkormányzati közigazgatást is ellenőrizték, sőt több esetben felelőssé is tették a termékfelhalmozás késedelmessége miatt. A Közellátási Minisztérium helyi szervei a közigazgatással közösen mérték fel a terménykészleteket. Az állami vezetés a termékgyűjtés eredményességét elsődleges feladatnak tekintette. Már ekkor elvként mondták ki, hogy a terményt ,,a forrásnál kell elfogni", tehát a kenyérgabonát a cséplőgépnél, a bort a szüretnél, a húst az állatvágásoknál. A párt javaslatát a kormány elfogadta, s hamarosan erélyes intézkedéseket foganatosított. A kormány a készletfelhalmozás eredménytelenségéért a közigazgatási tisztviselőket felelősségre vonta; letartóztatással, népbírósági eljárással is megfenyegette őket. Az MKP vezető testülete külön is felhívta a kormány figyelmét, hogy a tisztviselőkkel szemben alkalmazandó szankciókat jogszabályba foglalja. A mezőgazdasági termények beszolgáltatását a kormányzat a közigazgatáson keresztül tudta szorgalmazni. Azt is kilátásba helyezte, hogy ha valamely megye a terménybeszolgáltatást nem teljesíti, attól az iparcikkek szállítását megvonják. A gazdasági stabilizáció megvalósításához az önkormányzati testületek és a tisztviselők nagy energiával járultak. A kormány 1946. február végéig elrendelte a készletfelhalmozást. Az egyes termék-kontingenseket a megyékre osztotta ki a kormány, a megyék pedig a thj. városokra, megyei városokra, járásokra bontották le. A cél az volt, hogy a felhalmozott készletekkel az ország a közellátást 1946 aratásáig megoldja. A kormányzat a készletfelhalmozás eredményességéért is személyesen tette felelőssé a főispánt, az alispánt, a járási főjegyzőt és a polgármestert. A közellátási kormánybiztosok tevékenységét ugyanis a törvényhatóságok és a községi önkormányzatok első tisztviselőinek is támogatni kellett. A közellátási rendeletek végrehajtását egyébként is a közigazgatás végezte.

328 A beszolgáltatási kötelezettség alá eső cikkek 1945 őszén a következők voltak: élelmiszerek, kenyérgabona, tengeri, köles, hajdina, burgonya, hagyma, gyümölcs, zöldség, hús, olajos magvak, zsír, baromfi, tojás, len, kender, gyapjú, nyersbőr, bor, toll. A készletfelhalmozást azonban a stagnáló gazdasági viszonyok miatt nem tudták eredményesen megvalósítani. így a kormányzat elég hamar a szankciókhoz nyúlt. Ezzel a feketekereskedelmet is igyekeztek gátolni. A rendőri büntetőbírók figyelmét 1945. no328 FML. Alispáni iratok, 1945-937. sz. Vö. 98-491-1945. m. 8. B. M. sz. r.