Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

III. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTÜLETEK ÉS SZERVEK ÁTSZERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA (1945-1949)

rendezéséről. A belügyminiszter egyidejűleg közölte a törvényhatóságok első tisztviselőivel, hogy a területrendezésről szóló minisztertanácsi rendeletet fokozatosan lehet végrehajtani.

316 A Minisztertanács 1949. december 3-i ülésén az országot 19 megyére osztotta. A kormány álláspontja szerint az államigazgatás területi szervezését ez a megyebeosztás megfelelően fogja szolgálni. Pest megyét Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéből alakították ki. A megye 1949 előtt 17 közigazgatási járásra oszlott, melyből 12-t hagytak meg: mégpedig az abonyit, az aszódit, az alsódabasit, a Buda környékit, a gödöllőit, a gyömrőit, a központit, a monorit, a nagykátait, a ráckeveit, a szentendreit, a vácit és 13.-ként (Nógrád-Hont vármegyétől) idecsatolták a szobi járást. A megye székhelyét Budapesten jelölték ki. Komárom megye Esztergom-Komárom vármegye területéből alakult, de hozzácsatolták Veszprém megyétől Súr, Réde nagyközségeket, valamint az ácsteszéri körjegyzőséget (Ácsteszér, Aka, Csatka községekkel), a bakonyszombathelyi (Bakonyszombathely, Hanta községek), a bársonyosi (Bársonyos, Bakonybánk, Kerékteleki) körjegyzőségeket, és Fejér megyétől Bakonysárkány nagyközséget. A megye a tatai, a gesztesi és az esztergomi járásra oszlott. A megye székhelye Tatabánya lett. Fejér megye területe jórészt a történelmi vármegyében alakult ki, leszámítva az 1946-ban elcsatolt Buda környéki községeket. Veszprém megyétől az enyingi járás egy részét kapcsolták még ide. Ebből a járásból Siófok, Balatonkenese, Balaton főkaj ár nagyközségek, azután a balatonszabadi és a csajági körjegyzőség nem került Fejér megyéhez, de Enying járási székhely maradt. Fejér megyének még további öt közigazgatási járása volt: az adonyi, a móri, a sárbogárdi, a székesfehérvári és a váli. A megye székhelye Székesfehérvár. Nógrád megye Nógrád-Hont vármegyéből, azután a Heves vármegyei Hasznos, Pásztó, Szurdokpüspöki, Tar nagyközségekből, a nagybátonyi (Nagybátony, Maconka községek) és a mátramindszenti (Mátramindszent, Dorogháza, Szuha) körjegyzőségekből, Nádújfalu kisközségből alakult. Ez utóbbi helység a pétervásári járásban a mátraballai körjegyzőséghez tartozott. Járásai a következők lettek: balassagyarmati, pásztói, rétsági, salgótarjáni és szécsényi. A megye székhelyéül Salgótarjánt jelölték ki. Győr-Sopron megyét Győr-Moson és Sopron vármegyék területeiből szervezték meg. Vas megyéhez került azonban a Sopron megyei csepregi járásból Bük, Csepreg nagyközség és a bői körjegyzőség: (Chernelházadamonya, Mesterháza, Bő), a horvátzsidányi körjegyzőség: (Horvátzsidány, Németzsidány, Ólmod, Peresznye), a nagygeresdi körjegyzőség: (Nagygeresd, Tompaládony), a sajtoskáli körjegyzőség: (Sajtoskál, Dclanberény, Lócs, Nemesládony, Simaság községek.) Vas megyéből viszont Győr-Sopron megyéhez került Kemenesszentpéter kisközség, amely a celldömölki járásban az egyházaskeszői körjegyzőséghez tartozott. Járásai a következők lettek: csornai, győri, kapuvári, mosonmagyaróvári, soproni, téti. A megye székhelye Győr lett. Veszprém megyét a már jelzett nem jelentős területek elcsatolása után bőségesen kárpótolták Zala vármegye Zalán túli vidékeiből, ahonnan a keszthelyi, a sümegi, a tapolcai járás egésze, továbbá Vas megyéből a magyargencsi körjegyzőség (Magyargencs s Ke316 4343—1949. M. Tan. sz. r. Tárgy: a megyék nevének és székhelyének, területének megállapítása.