Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

III. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTÜLETEK ÉS SZERVEK ÁTSZERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA (1945-1949)

dapártba tódultak. 1946 elején azonban a Kisgazdapártból tömegesen áramlott át a Nemzeti Parasztpártba. Ezzel a parasztpárti szervezetek számbelileg megerősödtek. Fejér megyében az ötös bizottság 1946. július 28-án döntött a B-lista ügyében. A közalkalmazottak között 1152 megyebeli és székesfehérvári személy sorsáról határoztak. A bizottság elbocsátásra 589 személyt javasolt.

205 A pártok között az elbocsátásra javasoltak kérdésében heves viták robbantak ki. A pártok kiálltak kérdéses tagjaik mellett, s kiderült, hogy politikai pártfogoltja több száz egyénnek volt, akiknek mentesítését kérték. A községi elöljáróságok, képviselőtestületek sorra tiltakoztak a B-listázásban elmarasztalt tisztviselők eltávolítása miatt, mert igen kevés tisztviselő maradt az önkormányzatokban. Több községi jegyző visszatartása érdekében aláírásgyűjtő kampányt rendeztek, az aláírási íveket az alispánnak adták át népes küldöttségek. A B-listázás feszült politikai helyzeteket teremtett, fennakadások voltak a közigazgatás menetében is. 1946. szeptember 9-én a megyei törvényhatósági bizottság Székesfehérváron megállapította, hogy az 1938. évi megyei tisztviselői létszám 42%-át, a községi alkalmazottaknak pedig 43%-át bocsátották el. Az elbocsátás után azonnal megindult a B-lista revíziója, és 112 megyei tisztviselő visszavételét kérte a törvényhatósági bizottság a kormánytól. A B-lista után az utánpótlás kérdésével is foglalkozni kellett. Egyelőre azonban meg kell elégedni azzal, hogy az eltávolított megyei és községi tisztviselők helyébe alacsonyabb beosztású alkalmazottak léptek. A B-lista végrehajtása újabb megrázkódtatás volt a régi közigazgatási apparátus és államgépezet lebontásával kapcsolatban. Ezzel kezdték érezni a régi tisztviselők, hogy biztonságérzetük megszűnőben van, és egzisztenciájukat a népi demokratikus rendszer hívei részéről fenyegeti veszély. A B-lista ugyanis alaposan megrostálta a közigazgatási apparátust. A racionalizálási törekvéseket azonban nem kísérte a közigazgatási reform, így nem sikerült a kiesett szakképzett elemet pótolni. A területi önkormányzatok — különösen a községek — súlyos válságot éltek át ezekben a hónapokban. Pl. Fejér megyében 1947 elején a közigazgatás több kívánnivalót hagyott maga után. Különösen a községi igazgatásban volt közigazgatási színvonal süllyedés. Ennek oka az volt, hogy a szakemberek egyrészét hivatalos úton vagy egyéb nyomással eltávolították státusukból, helyükbe szakképzetlen egyének nyomultak. A községi közigazgatásban végbement változás időben gyorsan zajlott le, és a fokozatosság elvének be nem tartásával olyan csődtömeget sikerült teremteni, hogy annak felszámolására alig volt lehetőség a községi önkormányzat akkori rendszerében. Az MKP megyei bizottsága, a járási politikai szervek követelték az újonnan beállított tisztviselők leváltását is, s ezt a cserét most elsősorban szakmai szempontból kívánták. 1947. április végén a Fejér megyei falusi jegyzők kétharmadát kicserélték. A helyükbe került szakembereknek most csak egy töredéke volt kommunista. Az alispán szerint Fejér megye 101 községéből 20-ban volt kommunista jegyző, s bár nem vezetői állásban, hanem beosztottként majdnem 70 községben volt kommunista tisztviselő. A községi önkormányzatok többségében kisgazdapártiak voltak, kevesebb helyen azonban megtalálhatók a szociáldemokraták is. Az utóbbiakra az alispán a „sértett" és „dühös" jelzőt 205 Fehérvári Hírek, 1948. aug. 3.