Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

III. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTÜLETEK ÉS SZERVEK ÁTSZERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA (1945-1949)

III. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTÜLETEK ÉS SZERVEK ÁTSZERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA 1945—1949 1. A polgári közigazgatási keretek lebontásának kezdetei A polgári közigazgatási keretek lebontásának kezdete az igazoló bizottságok tevékenységével kezdődött. A törvényhatósági és a községi közigazgatás volt az egyetlen faktor, amely szervezetében, káderállományában a régi államgépezetből megmaradt. A tisztviselői kar zömének sikerült ugyan átmentenie magát, bár társadalmi súlya korántsem lett olyan mérvadó, mint az 1945 előtt volt. A törvényhatósági és a községi közigazgatás a vidéki közéletben azonban továbbra is fontos tényező, így a politikai küzdelmek kereszttűzébe került. A tisztviselők egzisztenciája éveken keresztül ingatag volt, hiszen státusuk ideiglenes jelleggel bírt. A koalíciós küzdelmekben a tisztviselők egy része valóban ki is hullott a többszörös áttételű szűréseken, míg más részük megmaradt s a demokratikus célkitűzések megvalósítóivá vált. A kormány a közalkalmazottak igazolását az 1939. évi n. tc. 141. §-ában foglalt elvek alapján rendelte el: Az említett paragrafus a kivételes hatalom körét határozza meg. A nemzeti kormány a közalkalmazottak igazolásáról szóló 15—1945. sz. rendelete 1945. január 4-én jelent meg. A rendelet szerint a ténylegesen szolgálatban álló vagy nyugállományból szolgálatra visszarendelt közalkalmazottakat igazolási eljárás alá kell vonni. Az igazolás érintette a törvényhatósági, a megyei városi és a községi önkormányzatok alkalmazottait. A rendelet felhívta a közszolgálati alkalmazottakat, hogy szolgálati helyükön haladéktalanul jelentkezzenek. Az igazolási eljárást pedig annál inkább is le kellett folytatni, mivel illetmény kifizetése a tisztviselőknek abban az esetben volt lehetséges, ha személyi okmányai között az igazolt határozat megtalálható volt. Az igazolási eljárás az igazolási nyilatkozattal kezdődött. Ebben az igazolásra jelentkező ismertette az 1939. szeptember 1-je óta eltelt időszak hivatali ténykedését. Az igazoló bizottságnak ugyanis az volt a feladata, hogy megállapítsák: a tisztviselő 1939. szeptember 1. napját követő időkben magatartásával sértette-e a magyar nép érdekét. Az igazoló nyilatkozatot a tisztviselő hivatali főnökének nyújtotta be. A nyilatkozatnak ki kellett térnie arra is, hogy a közalkalmazott a Vörös Hadsereg bevonulása alkalmával szolgálati helyén tartózkodott vagy eltávozott-e. Amennyiben eltávozott szolgálati helyéről, annak okát részletesen ki kellett fejtenie, leírnia tartózkodási helyét, ottani magatartását, cselekedeteit, visszatérésének körülményeit. A hivatali elöljáró az igazoló nyilatkozatot az igazoló bizottsági elnökhöz juttatta el, az igazolási eljárás lefolytatása ugyanis a bizottság hatáskörébe tartozott. Igazoló bizottságot minden járásbírósági székhelyen létesítettek, de a főispánnak joga volt a járásbírósági székhelyen több igazoló bizottságot is szervezni, működtetni. Minden igazoló bizottság hét tagból állt: ebből ötöt a koalíciós pártok (pártonként l-l fő)