Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948
ban megújuló közigazgatás kiépítésének útját alapozták meg. Ezek azonban nem voltak elegendőek a területi önkormányzati igazgatás gyökeres megváltoztatására. A nemzeti bizottságok ugyanis 1946 tavaszára elveszítették politikai befolyásukat a magyar közéletben. Sikerült kiszorítani a közigazgatásból, különösen az önkormányzatból az 1945 tavaszán bekerült laikus elemet. A közigazgatásban 1946 elejétől a mérsékelt politikai irányzat képviselői érvényesültek. A kisgazdapárti politika az önkormányzatban nagy teret foglalt el, igen nagy pozíciók kerültek a kezébe 1945—1946 fordulóján is. Ez a mérsékelt politikai irányzat végeredményben a koalíciós politika szülötte volt, amely pártközi egyezségeken nyugodott. c) A szociáldemokraták elgondolásai A szociáldemokraták a közigazgatási kérdéseket a központi pártfórumokon súllyal szerepeltették. Vidéki tömegbázisuk szélesítését, a parasztság sorainak megnyerését látták az eredményes közigazgatási reformban. Az 1945. augusztus 18—20-i pártkongresszuson — amely sorrendben a 34. volt — az SZDP állástfoglalt a népköztársasági államforma mellett. Ennek megfelelően képzelte el a területi önkormányzatok reformját is. A municipiumok politikai befolyásolására a párt a kongresszuson megalkotta az Országos Községpolitikai Bizottságot. Ez egy hét tagból álló testület volt, amelynek tisztségviselői: elnök, alelnök, titkár hangolták össze az országosan érvényesíteni kívánt községpolitikai koncepciót. A vidéki közigazgatási kérdésekhez a szakértőket az SZDP törvényhatósági szervezeteiből hívták be. Ezek száma országosan összesen 3 fő volt, akik közül az egyik a bizottság alelnöki tisztségét betöltötte. A másik két tag az SZDP főtitkára és a párt fővárosi községi frakciójának titkára lett. Az SZDP általában tapasztalt tagjait küldte a helyi önkormányzati testületekbe. A fővárosban öt, a vidéki városokban és községekben három évi párttagsággal kellett rendelkezni ahhoz, hogy a törvényhatósági bizottságba vagy a képviselő-testületbe bekerülhessen az SZDP tagja. Az Önkormányzati testületekbe a helyi pártszervezetek jelölték tagjaikat, de jóváhagyását a helyi összvezetőségnek kellett kimondania. 172 A Községpolitikai Bizottság a törvényhatósági és a községi önkormányzati testületek szociáldemokrata frakcióinak adta feladatául, hogy a vármegyében, a thj. városban, a községben a párt politikáját következetesen érvényesítsék, ügyelniök kellett arra, hogy az önkormányzati testületek, ezen belül maga az önkormányzat szervezete zökkenőmentesen működjék, és ne keresztezzék azt a parciális érdekek. Felemelték szavukat az adózási rendszer polgári megnyilvánulásai ellen. A községpolitikát az SZDP az adott terület egész lakossága javára kívánta volna megvalósítani, így felvetődött az a javaslat, hogy az adózásban a progresszivitás elvét alkalmazza a kormány, továbbá vezesse be a fényűzési adót a polgári rétegekre, de kezdjék meg az olcsó kislakás-építkezéseket szerte az országban. Az adózási reform egyik válfaja az lett volna, hogy eltörlik a kisjövedelműek adóját, 172 MKP—SZDP határozatai, 106—107. old.
