Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948

pontjai lehetnek, ahol a parasztság is megtalálja érdekeit, illetve érdekeinek képviseletét, hisz ide fut össze a társadalom valamennyi jelensége. A város a maga vonzáskörzetével együtt valóságos gazdasági és társadalmi egység. Az önkormányzat kiépítése a megszervezendő városmegyében egyetlen megoldási módnak kínálkozott. A városmegye koncepciót Erdei Ferenc még a háború előtt dolgozta ki, melyet 1945 után is következetesen képviselt. Az egész országot 98 városmegyére osztotta fel. Ezek között 48 város szerepelt mint közigazgatási központ, továbbá 38 község, amelyekben az urbanizáció jelentősen előrehaladt és a várossá nyilvánítás esetleg csak évek kérdése volt. A fennmaradt 12 település, mint városmegye központ jött számításba, de ezekben az urbanizációt a kormányzat beavatkozásával kellett volna meggyorsítani. Erdei Ferenc 1961-ben Beér János ,,A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon 1945—1960" c. disszertációjának vitája alkalmával opponensi véleményében kifejtette, hogy a városmegye-koncepciót helyesli, de az eredetileg javasolt közigazgatási egységek számát túlzottnak tartja. Mintegy 25—30 városmegye létrehozását látta ekkor reálisnak. • A községi közigazgatásban is alapvető változást kívánt véghezvinni a Nemzeti Parasztpárt. Mindenekelőtt a községi önkormányzati testületek és tisztviselők státusának ideiglenes jellegét akarta megszüntetni, és az önkormányzatok véglegesítését megoldani.

159 A provizórikusság rányomta bélyegét különösen a községi, de a megyei és városi önkormányzati igazgatásra is. Bizonytalansági tényezőként szerepelt az, hogy a törvényhatósági bizottság az elöljáróság összetételében, hatáskörében, választásában, a tisztviselői képesítés kérdésében az álláspont nem volt egyértelmű, s azt a politikai erőviszonyok határozták meg, sokszor a jogszabályok ellenére. A községi bíró 1944 után sem lett a község tényleges vezetője és ez a tisztség egyre inkább reprezentatív státussá vált. A tényleges községi vezetés most is, akár csak azelőtt, a községi vezetőjegyző kezében volt, akit — mint már láttuk korábban — a járási főjegyző irányított. A Parasztpárt hangoztatta, hogy a községi jegyző — a népi önkormányzat szakalkalmazottjaként — a helyi adminisztrációs tevékenység vezetője lehet és ennél nem több. Magáról a községi önkormányzat tartalmáról is megvolt a párt elgondolása. Mindenekelőtt a parasztság széles körű bevonását kívánta a községi ügyekbe, melyet a képviselő-testületen keresztül kívánt kifejezésre juttatni. A paraszti politika szolgálata mindenekfelett állt a párt tervezetében. Ennek megfelelően akarta a községi szervezetet felépíteni. Meghagyta a kisközségi szervezetet, sőt ezek számát szaporítani kívánta. A kisközség élén „kisközségi bíró" áll, aki a település teljes jogú politikai és társadalmi vezetője. A kisközségek önálló községi szervezetet alkotnak, de közös adminisztrációt szervezhetnek. Ezek a körjegyzőségek. A körjegyzőségekben az önkormányzati ügyek felelős vezetője azonban a,, főbíró" vagy a „kisközségek közös bírája". Rendezésre várt számos község határa is. A történetileg kialakult községhatárok az ország több községében nem feleltek meg a lakossági, a gazdálkodási és közigazgatási érdekeknek. Az 1945-ben lezajlott földreform további módosításokat eredményezett a községhatárok területében. A Belügyminisztérium 1946 tavaszán úgy ítélte meg a 159 Vö. 2. jegyzet.