Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948

4. A koalíciós pártok reformkoncepciói a közigazgatás megújítására A koalíciós pártok mindegyike kidolgozta a közigazgatási reformmal kapcsolatos elképzeléseket, de azokat keresztül vinni a politikai küzdelmek közepette egyik párt sem tudta. A közigazgatási reform ugyanis tükrözte a pártok politikai irányvonalát, s a vidéki hatalmi bázis kiépítésére kívánták felhasználni a megszerzett közigazgatási pozíciókat. Ez magyarázatul szolgál arra, hogy a reformtervek nem válhattak valóra, mivel azokat sorra-rendre a koalíciós partnerek leszavazták, érvényesülésükre nem adtak lehetőséget. Abban általános volt a vélemény, hogy a reform bevezetésére szükség lenne, azt a magyar társadalom igényli, de a szocialista közigazgatási elveket valló MKP elgondolásait a polgári álláspontot képviselők, a kisgazdapárti reformterveket pedig a politikai baloldal semmisítette meg. a) A Nemzeti Parasztpárt tervezete A Nemzeti Parasztpárt közigazgatási reformjavaslatait Erdei Ferenc és Bibó István képviselték. Erdei Ferenc a háború előtt írott tanulmányaiban a polgári közigazgatás átszervezését, az igazgatási tevékenységnek az adott társadalmi viszonyokhoz történő idomítását követelte. A háború utáni esztendőkben úgy látszott, hogy azokat a reformokat, melyeket a polgári Magyarország kereteiben megvalósítani nem lehetett, most az új viszonyok közepette egy népi államszervezet létrehozására fel lehet használni. A parasztpárti reformjavaslatoknak még további realitást adott az a tény is, hogy 1946 nyarára véglegesen kiütköztek az önkormányzati rendszer gyengeségei, és azoknak kormányszinten is hangot adtak. Nemegyszer hangoztatták a minisztertanácsi üléseken, hogy a vármegyei keretek közé szorított önkormányzat képtelen jól teljesíteni a reá rótt feladatokat, és a helyi igazgatás szervezeti formáinál fogva még arra is alkalmas, hogy kormányszintű intézkedéseket megmásítson, sőt el is sikkasszon. A közigazgatási reform előfeltételei közé tartozott a többi között a létszámcsökkentés, a szervezeti átépítés, az önkormányzati háztartások szanálása, új önkormányzati vállalkozások és bevételi források létesítése. Mindezeket a kormányzat 1946 elején vetette fel, és ez nagyjából egybeesett a III. köztársaság megteremtésének idejével (1946. febr. 1.). Az államforma változásának megszavazása a törvényhozásban az ország lakossága túlnyomó többségének politikai támogatása mellett zajlott le. Ez kedvező politikai légkört kölcsönzött volna a közigazgatási reform széles körű kibontakoztatására is. A közigazgatási reform első jelentős lépését látta a Nemzeti Parasztpárt a B-lista lebonyolításában. A következőkben azonban a szervezeti keretek korszerűsítését is hangoztatta. Parasztpárti megállapítás szerint a vidéki közigazgatás működése a jelenlegi tisztviselői létszám 50%-ával is biztosított. A párt elítélően nyilatkozott a Horthy-rendszert is kiszolgáló tisztviselői garnitúráról, amely minden erővel igyekszik magát átmenteni a demokratikus államrendszerbe. Az elhatárolás a tisztviselői apparátustól első olyan megnyilvánulás volt a Parasztpárt részéről, melyben határozottan jelentkeztek balos tendenciák. Abban kétségtelen igazat kell adni a pártnak, hogy a közigazgatási tisztvise-