Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
20. Jelentések a sajtó munkájáról
zo. Jelentések a sajtó munkájáról, 1980. május — Igen, legelőször akkor nyílt lehetőségem arra, hogy visszanézzek bolygónkra; fellövés közben, persze, nem csak, amikor az űrhajónkat pályára juttató rakéta utolsó fokozata is levált... Alig három perc telt el a start óta, az ablakon kitekintve, láthattam: a Föld valami csodálatos. Ezt nem is lehet szavakkal kifejezni. Es azt a boldogságot sem, amit éreztem... Aztán megint a tévériporter tűnt fel a képernyőn: — Azt hallottuk, hogy az étvágyad a Földön sem volt rossz, de most valósággal farkasétvágyad van. — Az az igazság, hogy társaim még az étkezésemre is nagyon odafigyelnek. Főleg a nagy szervező, Valerij barátom, aki minden egyes étkezésnél vigyázott arra, hogy az előzetesen meghatározott mennyiséget elfogyasszam. Nem szabad veszítenem a súlyomból... — Valerijnek hogyan ízlik a magyaros választék, amit magaddal vittél? — Nagyon ízlik és reméli — társaival együtt reméli —, hogy nem utoljára ízlelhetnek ilyen finom falatokat... Egy kérdés Kubászovhoz: — Milyen embernek találja Farkas Bertalant? — Remek fiú. Kitűnően dolgozik, és pontosan végez el minden feladatot. Bármilyen helyzetben feltalálja magát és emellett még remek humora is van. A kapcsolási idő a vége felé járt. Farkas Bertalan búcsúzott: — Köszönjük a beszélgetést. Barátaimnak köszönöm a kérdéseket... A földi repülésirányító központból Magyari Béla hangja hallatszott: — Berci, ez az utolsó lehetőség, hogy még így beszélgethetünk. Holnap utazom... — Hová? — A leszállás helyére. — Persze, holnap már hétfő. Milyen gyorsan telnek a napok. Eddig azt hittem, hogy ez csak a Földön van így... Pedig még mi mindent szerettem volna csinálni— — Jó munkát, sikeres leszállást kívánok - köszönt el Magyari Béla százados. — A leszállás helyén találkozunk. Jelzet: MÓL XIX-A-24-b-1980-57. - Aláírás nélküli összefoglalás. 189
