Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
19. Út az űrbe
19- Út az űrbe, 1980. május - június Május 29., csütörtök A munkanap reggel 7 órakor kezdődik. Folytatják a Dóza kísérletet és az — ugyancsak az űrrepülések egészségügyi kockázatának csökkentésére irányuló - Interferon—2 kísérletet. Újabb olvasztási kísérlet, ezúttal már a világűr vákuumát is biztosító Szplav olvasztó- kemencében: a Bealuca-1 kísérlet. Leonyid Popov és Valerij Rjumin rövid időre átszáll a Szojuz-35 kabinjába, és a hajtóművek 10 másodpercig tartó bekapcsolásával pályamódosítást hajt végre. Ez különben Popov és Rjumin utolsó látogatása abban az űrhajóban, amellyel az űrállomásra érkeztek, mivel Farkas és Kubászov fog visszatérni vele a Földre, nekik pedig ott marad a Szojuz—36, amely a „vendégeket” szállította. Farkas és Kubászov leszereli és átviszi a testük alakjára formált üléseket, majd a szkafandereket és személyes tárgyaikat. Ezután kerül sor a fentebb leírt pályamódosításra. Az űrnégyes „Interkozmosz-ebéd”-je a munka- és pihenőhelyiségben zajlik le. A menü a hagyományos orosz borscs után sertéspörkölt és más magyaros ínyencfalatok. Délután tévéközvetítés az űrkomplexumról; ebben ismét részt vesz Magyari Béla is. A tévéközvetítés után további biológiai kísérletek következnek, egyebek között a csehszlovák gyártmányú Oximéter műszerrel. Este 9 és 10 óra között a program szabad foglalkozást enged az űrhajósoknak. A „takarodó” tíz órakor van. Május 30., péntek. Az űrkomplexum négytagú nemzetközi személyzete reggel 7-kor kel. Reggeli és a rendszerek ellenőrzése után a Bealuca kísérlet második szakaszát hajtják végre; ebben eltérő sűrűségű fémek keveredését és egymásba diffundálását vizsgálják a Krisztall és a Szplav kemencében. Eközben Popov és Rjumin biológiai kísérleteket folytat. A Farkas—Kubászov páros megismétli a hallásváltozás vizsgálatára irányuló NDK gyártmányú műszerrel végzett kísérletet. Ismét szerepel a Balaton, a szellemi munkavégzés ellenőrzését szolgáló magyar műszer. Elvégeznek több optikai, légkörtani és napfizikai komplex vizsgálatot. Ezek közé tartozik a Deformáció nevű vizsgálat, amelynek során az űrkomplexumot a Naphoz képest keresztirányba állítják, és mivel így egyik oldalát erősen süti a nap, alakja némileg deformálódik. Az ennek következtében fellépő navigációs méréshibák tanulmányozását szolgálja a kísérlet. A Zarja kísérletben fényképezik a kozmikus látóhatást, és a légkörön keresztülhaladó napsugárzást spektográfiailag mérik. A Refrakció kísérletben az űrhajóról úgy fényképezik a Napot, hogy az a földi horizont közelében van. Végül az Illuminátor nevű vizsgálat keretében az űrállomás ablakainak optikai sajátosságait vizsgálják bolgár gyártmányú készülékkel. 176
