Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905)

és ott annyira szétverte, hogy egyidőre további előnyomulásokat megakadályozta, miért is e nap emlékére IV. Béla király ugyanott egy kápolnát emeltetett Keresztelő Szent János tiszteletére. Azóta Weswerest a kápolna után Szent-Ján, Szent-Ivánnak nevezték el, és midőn azt BOGOMÉR donatióba nyerte, őt SzentIván urának nevezték, utódjai pedig e nevet családnévnek megtartották. Az 1263-iki oklevél szerint BOGOMÉR diplomatiai és hadászati téren szerzett érdemei felsorolásával kapja Weswerest, melynek határai az okmány szerint Polocha és Schewnichetew folyók voltak, 1267-ben pedig ama rengeteg lakatlan erdőséget, mely a fehér Vág, a fekete Vág és Bocza folyó és Vasuch patak területét foglalja magában a Hernád folyó forrásáig és Szepesmegyétől a Poprád vizének legfelső folyása határolja el; 1269. okt. 25-én az alacsony Tátra hegy csoportját, mely Paludniczától keletnek a Vág folyó parton a Királyhegyig húzódik. Ezen donatiókat már megelőzték azok, melyeket még LŐRINCZ II. Endre király alatt nyert, sajnos, az erre vonatkozó okmányok még 1322. évben a Szent-Iván templom kirablása alkalmával elvesztek, tényleg azonban BOGOMÉR és fivére SEREFEL közt osztálytárgyat képeztek. Ezek közt Liptó-Ujvár, Zemerchen, Domanysilie Liptómegyében, Polocha és Zsigraföldje Szepesmegyében, ugy az Arwazada aldunai birtok Pest-, Fehér- és Bácsmegyékben. BOGOMÉR utódjai kapják 1326-ban Fehérmegyében Welt, Katal és Zelk helységeket. 1395-ben Pestmegyében Szent-Iván, Nikebada, Hugye, Inarcs, Majorháza, Bugyi és Ordasházát. Mint különleges donatió felemlíthető IV. László királynak Bocza bányára adott kiváltságos adománya, mely mai napig is érvényben fennáll (lásd Wenczel Bányajog 31., 76., 184. lap) és az 1449-ben Hunyady János által adományozott pallosjog. BOGOMÉR hat fia birtokait 1358-ik évig közösen kezelte és közös pecsétnyomót is használt, mely eredetben SZENT-IVÁNY MÁRTONnál Szent-Ivánban őriztetik (lásd Arch. Ertes. 1871.). Ujabb korban nagyobb donatiókat kaptak: LÁSZLÓ 1686-ban Sárosban Radóczot, Abaujban Szurdokot, 1691-ben Zemplénben Szécskeresztúrt. FERENCZ országbíró 1804-ben Szabolcsban O- és Uj-Vencsellőt, végre ennek fiai 1828-ban Nógrádban Szinóbánya, Garab, Kalno és Petri pusztát, melyek a ronyai uradalom kiegészítő részét képezték. LŐRINCZ fia BoGOMÉRtól származott a SZENT-IVÁNY, SZMRECSÁNYI és nádasdi BAAN család, SEREFELtől a szentmiklósi PONGRÁCZ és POTTORNYAY CSalád. Czímere: Kék paizsban liliomos korona felett czölöpös pánczélos kar és kürt közt hatágú arany csillag. (Ezen czímert már oklevélileg 1342 óta használták). Sisakdísz: a paizsbeli alak. Foszlányok: kék-ezüst, vörös-arany. Végre 1622 óta czímertartók: két bányász. A család legidősebb ága mindig róm. kath. volt, a többi ág. evangélikus, ezek közül is több ág visszatért a róm. kath. egyházba és egy töredéke a ref. egyházba.