Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905)

3. SÁNDOR (szül. 1827. decz. 10.). 4. EMMA (szül. 1828. decz. 14., f 1852.). Férje: KRESKAY Kálmán. 5. ALOIZIA (szül. 1852. márcz. 12. f). III. ÁG. Ezen ág SALAMON Ferencztől (1652.) származik, ágát azonban a családfába beilleszteni nem tudjuk. SÁNDOR (szül. 1788., 1 1859.). Neje: szentkirályi LESTYÁN Anna. Gyermekeik: I. SÁNDOR (szül. 1815 , t 1891. jul.). II. ALAJOS (szül 1818., f 1891. Székesfehérvár). Neje: BAUER Mária (f 1864. máj. 21). Gyermekeik: 1. ERZSÉBET (szül. Alsó-Alap). 2. RÓZA (szül t 1885. szept. 3.). 3. IVÁN Sándor (szül. 1861. febr. 13. Alsó-Alap), k. törv. biró. Lakás: Szekszárd (Tolna vm.). SÁNDOR. (Csikszentmihályi.) Ősrégi székely család, mely az 1569-iki összeírásban is mint primőr szerepel. Ősi fészke Csik-Szent-Mihály, azonfelül birt Vacsárcsiban, Felső-Torján, Csik-Taplóczán stb. Elterjedt a család Kolozs és Maros-Torda vármegyékbe is, hol szintén nagybirtokosok Első kimutatható őse az 1411-ben született JÁNOS, ki Hunyadi János erdélyi vajda föudvarnoka volt. Fiai közül MIHÁLY Csik-Gyergyó és Kászon főkapitánya volt s 1479. okt. 13-án a kenyémezei ütközetben esett el. A családot a másik fiú JÁNOS vitte tovább. Ennek fia ISTVÁN 1493-ban Ali bég ellen harczol, 1496-ban Vlád moldovai vajdát Ulászló hűségére hajtotta. Ennek fia II. MIHÁLY 1554-ben a székely elégületlenek követe I. Ferdinándhoz. Nevezetes tagja volt a családnak III. JÁNOS, kit 1694-ben a tatárok elraboltak családjával együtt s ott raboskodott, mig a 3000 tallér váltságdíjat meg nem fizette a család. A rabságból kiszabadulva, Rákóczy híve lett. Czímere: Arany pólyával vágott tojásdad paizs felső kék mezejében törökfejes kardot tartó pánczélos kar könyökhajlásában kettős arany kereszt, az alsó vörös mezőben zöld gyepen kiterjesztett szárnyú gólya jobb lábában levelet tart. A pajzson liliomos korona. Foszlányok helyett babérkoszorú övezi a paizsot. Vallása: róm. kath.