Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905)

MÁRIÁSSY. (Márkus- és batizfalvi). Magyar ösnemes család, melynek első ismert őse COMES NICOLAÜS filius Nicolai, ki Szent László királytól várépítésre engedélyt kap 1094-ben. E vár, részben ép állapotban, ma is áll Márkusfalván, Szepes vármegyében. Egy tornyában őriztetik ősidőktől fogva a családi levéltár. COMES MARCUS 1198-ban római követ, közbenjárt Imre király és Endre herczeg kibékítésénél. COMES BATIZ 1264-ben IV. Béla királytól adománylevelet kap. «Chetenye»-földjére, a Tátra alatt a Szepességen. Márkusfalvát és tartozékait a család <dure primae occupationisn bírta és birja.A Szepesség gyarmatosítása és a szepesi bányászat megalapítása főleg a család érdeme. A család birta (a XIII. század óta) a «ius gladii»-t is. A leszármazás az első ösmert őstől megszakítás nélkül folytatható a mai napig apáról fiúra. István 1504-ben II. Ulászlótól régi czímerének megerősítését kapta. A család két fő ágra oszlott. I. András ágára, ki 1558ban született s meghalt 1608-ban és testvére, Zsigmond ágára, ki 1559-ben született, s f 1622-ben. András ágából származott az 1754-ben született András, ki 1810. decz. i-én Bécsben magyar bárói rangra emeltetett. Czímere: Vörös paizsban hármas halomból kiemelkedő ezüst vértezetü zárt sisakos vitéz jobbjában feje felé emelt buzogányt, baljában maga előtt kettős aranykeresztet tart. A jobboldali dombon négy, a baloldalin három ezüst rózsa nő ki. Sisakdísz: a paizsbeli vitéz. Foszlány mindkétfelől vörösezüst. Vallása : ág. ev., ev. ref. és róm. kath. A jelenleg virágzó nemzedék őse PÁL (szül. 1524., f 1583.), kinek fiai közül ANDRÁS (szül. 1558., f 1608.), az idősebb ZSIGMOND (szül. 1559., t 1622.), az ifjabb ág alapítója. I. ANDRÁS ÁGA. (ág. ev.) SÁNDOR (szül. 1750. nov. 12. Batizfalva Szepes várm., t T

793Berzéthe, Gömör várm.). Neje: okolicsnói OKOLICSÁNYI Borbála, f Csecs (Abauj várm.), 1816. jul. 19. (O. József és szirmai Szirmay Katalin leánya). Gyermekeik: I. IMRE Miklós, (szül. 1776. szept. 12. Batizfalva, t 1813. okt. 5. Márkusfalva), cs. és kir. kamarás, vértes alezredes. Neje: gradeczi HORVÁTH-STANSITS Borbála (szül. 1782. nov. 2., t 1839. Igló, Szepes várm., H.-St. Boldizsár és berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Terézia leánya). Nemzetségi zsebkönyv. II ?8