Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905)

DESSEWFFY Amália, D. Vincze és Gundelfinger Regina leánya (szül. 1865. szept. 19. Bérczalja). Esküvő: 1887. febr. 28. Gyermekei: a) ELEMÉR (szül. 1888. máj. 21.), a kassai nemesi convictus növendéke. b) ATTILA (szül. 1889. okt. 13). c) IMRE (szül. 1896. decz. 30.). d) LÁSZLÓ (szül. 1898. máj. 27.). 2. nejétől: 10. KAJETANA (szül. 1855. aug. 5.). Férje: BOROSTYÁNY Dezső, kir. telekkönyvvezető. Esküvő: 1873. jun. 10. Lakás: Beregszász. 11. KRISTÓF (szül. 1861. márcz. 3), m. kir. posta- és távirdai számvizsgáló. Neje: KOCH Emma. Lakás: Budapest (saját ház, Mész-utcza 25. szám). Gyermekei: a) DEZSŐ Elemér Lajos (szül. 1888. febr. 15.). b) IBOLYA (szül. 1898. okt 3. Budapest). BESSENYEY, Galanthaij Pozsonymegyei eredetű család, mely a Dunántúli megyékbe átköltözvén, ott virágzott tovább Férfiágon csakis az 1569. körül elhunyt Tamás három fia GYÖRGY, ISTVÁN és IMRE viszik tovább leszármazásaikat. A család eredete még nincs egészen tisztázva. Nemességujítást és czímerlevelet ISTVÁN zalaegerszegi várkapitány, királyi asztalnok és testvére FERENCZ nyertek II. Ferdinándtól 1620. máj. 10-én. Az első, a ki galanthai BESSENYEYnek neveztetik, az 1380-ban élt PÁL. A leszármazás az 1425-ben donatiót nyert ANDRÁS-ÍÓI jön le, ki adományban kapta Galanthát, azonkívül Német-Födémes, Újfalu, a két Baka, Seprős, Makkháza, Süly és Bodok helységeket Pozsonyban és Valkárt Barsban. Ennek fia volt JAKAB, ezé IMRE, kinek fia volt ISTVÁN és ennek fia TAMÁS, kinek IMRE nevű fiától származott unokája ISTVÁN kapta a czímerlevelet, s ettől jön le a ma is élő galanthai BESSENYEY család. ISTVÁN 1646-ban kiskomáromi kapitány és Zalamegye követe volt az országgyűlésre. A család ősi czímere, a mint azt II. Ferdinánd megerősítette, a következő: kék paizsban jobb előlábával kardot tartó jobbrafordult arany griff. Sisakdísz : ugyanaz növekvően. Foszlányok : ezüst-bibor, kék-arany. Vallása: róm. kath. A jelenleg virágzó ág őse III. LÁSZLÓ (szül. 1739., t . . •), kinek fiai közül II. JÁNOS és I. LAJOS hagytak hátra utódokat, az előbbitől az ifjabb, az utóbbitól az idősebb ág származik.