A magyar királyi Országos Levéltár állandó kiállításának katalógusa (Budapest, 1930)

Az oklevél elején az u. n. invocatio («In nomine sancte Trinitatis et individue Unitatis») vörös és kék betűkkel oszlopos (columnaris) alakban van írva. Hártya; vörös-zöld selyemzsinórról függő arany pecséttel. Dipl. oszt. 369. 21. POZSONY, 1430. MÁRC. 9. — ZSIGMOND király ROZGONYI István temesi ispán feleségének, Ceciliának, SZENTGYÖRGYI Péter gróf leányának, mivel két évvel azelőtt, midőn a magyar seregek a török által elfoglalt GALAMBÓC várát ostromolták, a női természet félénkségét levetve, hősies bátorsággal a GALAMBÓCCAL szemben, a Duna innenső partján levő SZENTLÁSZLÓ váránál gályára szállt, s a királynak és férjének segítségére sietvén, gályájával a Dunán fel- és alá járt s a várat lövette, SZILL, NEBÁNTS és SZANÁCS tolnamegyei birtokokat adományozza. Hártya; rányomott vörös pecsét maradványaival. Dipl. os^t. 12,220. s%. 22. 1347. JUN. 30. — NAGY LAJOS király ISTVÁN erdélyi vajdát — a hírneves LACZKFI Istvánt — hadi érdemeiért megerősíti SIMONTORNYA vár birtokában, melyet már 1343-ban neki adományozott. Az oklevelet az alján olvasható záradék szerint ugyancsak Nagy Lajos király 1364. febr. 25-én megerősítette. A megerősítést az tette szükségessé, hogy a király pecsétnyomóját, mely alatt az oklevél kelt, s melyet Miklós esztergomi érsek és kir. kancellár őrzött, az eretnek patarenusok ellen Boszniában folytatott hadjárat alkalmával egyik cselédje ellopta. A király tehát új pecsétet vésetett és visszaélések elkerülése végett elrendelte, hogy