Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)

XVI. A Bethlenfalvi Szepesy-család czímere

predecessorum usi estis animo delibérate et ex certa nostra scientia de novo dedimus et contulimus, ymo ex habundanciori plenitndine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur, nt vos tuique heredes et posteritates universe, pretacta arma, sew nobilitatis insignia, more aliorum armis utentium, a modo imposterum ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis, ac aliis ómnibus exercitiis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, anulis, velis, cortinis et generaliter in quarumlibet rerum et expedicionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis et singnlis cuiuscunque conditionis, preeminentie, status, gradus, vel dignitatis existant, insignitos dici, ac veros nobiles nominari et teneri volumus ac etiam reputari, gestare, omnibusque et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres, nobiles militesque et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine, vel de iure freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis et valeatis; de talisque singularis et specialis nostre gratie antidoto mérito exultetis, ac tanto ampliori studio ad honorem regie maiestatis, vestra inantea solidetur intentio, quanto vos largiori favore regio preventos conspicitis et muñere gratiarum. In cuius reí memoriam, firmitatemque perpetuam, presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur inpendenti communitas, duximus concedendas. Datum Bude feria quinta próxima ante festum kathedre beati Petri apostoli, anno domini millesimo quadringentesimo quinquagesimo sexto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. sextodecimo, Bohemie vero tercio. Az oklevél hátán XVII. századi kézzel: «Literas istae dónate sunt mihi Georgio Thurzo de Bettlenfalwa, eomiti comitatus Arwensis, pincernaruni regalium in Hungaria magistri, ac sacras caesarese regiseque maiestatis consiliarii, per egregios Paultim et Stephanum Lithasy, in arce Bittscha^, die 39. Februarii, aano domini 1600. A czímer: Balra dőlt, háromszögű, altil | hogy ez a czímer az V. Lászlótól nyerttel azohegyben összefutó pajzs vörös mezejében balra I nos volt-e, vagy pedig megbővtilt-e és mivel, forduló, kioltott nyelvű, ágaskodó arany (sárga) erre nézve semmi támpontunk nincsen, oroszlán, fején kereszttel ékített korona, mellső \ Az adományozásban Bethlenfalvi Szepessy jobb lábaival arany (sárga) rózsát tart. Sisak- Gergely és testvére Fodor János budai prédísz: vörös sasszárnyon a pajzsbeli alak teljes post, valamint Gergely utódai részesülnek, alakjában, azzal a különbséggel, hogy az orosz- Érdemeikről az armális szövege nem emlékelán fejét csak kereszt ékíti. A sisakon korona zik meg részletesebben. nincsen. Takaró: Vörös-arany (sárga). Az armális hátlapján olvasható xvn. száA czímerkép egyszínű, sötétkék alapra van zadi feljegyzés alapján az irodalomba belehelyezve, melyet vékony vörös keret vesz került az a téves nézet, hogy e czímer a körül. Bethlenfalvi Thurzó-család czímere, pedig a Az adomány a családnak régi, V. László feljegyzés világosan mondja, hogy Thurzó elődeitől nyert czímerét erősíti meg. Hogy a György ajándékba kapta az armálist Lithasy család e régi czímert kitől nyerte, valamint, Pál és Istvántól.