Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)

XIV. A Pethendy Buday-család czímere

harum notitiam habituris insignitos dici ac veros nobiles nominari et tenere voltimus, ac etiam reputari, gestare, nec non omnibus et singulis gratiis honoribus ac libertatibus quibus ceteri proceres nobilesque et clientes regni nostri armis huiusmodi

1 utentes quomodolibet de jure vel de consuetudine freti sunt et gavisi, frui et gaudere possis atque valeas, de talique singularis et specialis nostre gratie antidoto mérito exultes et tanto ampliori studio ad honorem nostre regalis maiestatis tua in antea sollidetur intentio, quanto te largiori favore regio perventum conspicis et muñere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuam presentes literas nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur inpendenti communitas duximus concedendas. Datum Prage feria quarta próxima post festum Exaltationis sánete crucis, anno domini millessimo quadringentesimo quinquagesimo quarto, regnorum atttem nostrorum anno Hungarie etc. quintodecimo, Bohemie vero primo. Ad commissionem domini regis Johannes episeopus Varadiensis cancellarius. A czímer: Jobbra dűlt pajzs vörös mezejében derékben kinövő, nyakán arany nyíllal átlőtt, kioltott arany nyelvű fekete medve, a sebzési helyből vér csepeg. Sisakdísz a pajzsbeli alak, takarók: vörös-arany. A czímerkép sárgás-barna arabeszkekkel díszített zöldesszürke alapon nyugszik, melyet sötétvörös és rózsaszínű arabeszkekkel díszített széles vörös keret vesz körül. A czímer kivitel tekintetében kifogás alá eshetik. A pajzsbeli alak nagyon durva kivitelű, erősen elmázolt, és kellemetlenül hat a pajzsnak és a takaróknak erős fekete vonalakkal való elhatárolása. A czímer elhelyezése (jobbra fordulása) sem felel meg a heraldikai udvariassági szabályoknak. Viszont a pajzs és a sisak és sisakdísz méretei arányosak és e. tekintetben közel áll a Disznósi-család 1454. és és a Básznay-család 1434. évi czímereihez. Az adományban Pethendi Budai Osvald részesül. Érdemeiről az oklevél közelebbről nem emlékezik meg, csak általánosságban említi, hogy az adományt nyert az előző évek küzdelmeiben tűntette ki magát. A család előneve után ítélve Zala vármegyének Petend nevű helységéből származik, hol 1451, 1482 és 1513-ban három Petendicsaládot említenek az oklevelek. Később a család Vas, Veszprém, Közép-Szolnok, Zemplén, Bihar és Arad vármegyékbe származott át. A két utóbbi vármegyében 1805- és 1821-ben hirdették ki a család nemességét. 1 Ez a szó az eredetiben ki van pontozva.