Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)

VI. A Jablonowei Buthor-család czímere

ubique in preliis, hastiludiis et in omnibus exercitiis nobilibus et militaribus ac etiam sigillis, anulis, cortinis, velis, papilionibus, domibus et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum genere, sub mere et sincere nobilitatis titulo gestare valeant pariter et deferre, eisque uti, frui et gaudere, quodque ipsi et eorum quilibet, ipsorumque posteritatis iisdem gratiis, honoribus, libertatíbus et privilegiis generalibus et specialibus gaudeant et perfruantur, gaudereque valeant et perfrui, quibus ceteri clientes armis huiusmodi utentes tam ex legum sanctionibus, quam aliis quibusvis institutis et constitutionibus freti sunt et gavisi, gaudentque et fruuntur, insuper gaudeant iidem gratia et favore regiis et de tanto singularis et specialis gratie antidoto exultant, tantoque ampliori studio ad honores regalis dignitatis eorum in antea solidetur intentio, quanto se largiori favore regio preventos conspiciuntur et muñere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuam presentes literas nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur impendenti communitas, prefato Caspar et aliis supradictis duximus concedendas. Datum Wyenne, feria tertia próxima ante festum beate Margarethe virginis et martiris, anno domini millesimo quadringentesimo tricésimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quadragesimo quarto, Romanorum vigésimo et Bohemie décimo. A czímer: Balra dőlt, kerek talpú pajzs kék mezejében természetes (sárgás-barna) színű hármas halomból kinövő, balra néző, kioltott vörös nyelvű, természetes színű sasfő. Sisakdísz: a pajzsbeli alak, a hármas halom nélkül. Takaró : kék-ezüst. Szőnyeg és keret hiányzik és így az armális kivitel tekintetében hasonlít a Jersai- és a Szentbalázsi Szele-családok 1431. évi czímeresleveléhez. A czímerkép rendkívül egyszerű kivitelű, de művészi hatású. A festő kétségkívül gyakorlott művész volt, aki a sasfőt teljesen naturalisztikus kivitelben, mesterileg festette meg. Az adományban Jablonowei Buthor Balázs fia Gáspár és testvérei Menyhért és Boldizsár, atyjukkal Balázzsal, valamint unokatestvéreikkel Jablonoviczi Miklóssal és Jánossal együtt részesülnek. A főczímerszerző Gáspár különösebb érdemeiről az armális szövege nem tesz említést. A Buthor-családot Nagy Iván családtörténeti munkája és a Siebmacher-féle czímereskönyv mint régi trencsénmegyei családot említik, mely már a xiv. század végén tűnik fel. A család a jablonowei (jablonfalvi) birtokot Stíbor vajdától 1400-ban a beszterczei bíróság örökös jogáért cserébe kapta, mely birtokra 1410-ben Stibor vajdától új adományt nyert, melyet Zsigmond király 1411-ben megerősített. A czímerszerző Buthor Gáspár 1434-ben Marsova, Miksova, Kvassó és Plevnicz birtokokra nyert adományt, 1439-ben Albert királytól Udiche helységet, 1456-ben pedig V. Lászlótól a marsófalvi, jablonfalvi, miksovai, kiscsernai, kvassói és kolacsini birtokokat kapta királyi adományban. A család később Marsova birtokról a Marsovszky nevet vette fel és később is Marsovszky alias Buthor néven említtetik.