Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)
II. A Bocskai-család czímere
i8 principittm apropriatis coloribus diver sis inserta pictura dénotât et déclarât, amodo inantea in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant atque déferre. Gaudeat igitur favore regio ac de tanto muñere singularis gratie antefatus Stephanus suique heredes et prosteritates mérito exultent tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem inantea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt muñere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibato Stephano et suis heredibus universis duximus concedendas. Datum Aquisgrani octavo die festi Omnium Sanctorum, anno domini millesimo quadringentesimo quartodecimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. XXVIII o , Romanorum electionis quinto, coronationis vero primo. A czímer: Balra dőlt, alul hegyben összefutó pajzsnak ezüsttel damaszkolt kék mezejében ezüst szerszámzatú fekete lovon ülő, teljes pánczélzatú vitéz, fejét leeresztett ellenzőjű sisak fedi, jobbjával sárga nyelű, ezüst hegyű dárdát szegez előre. A vállpánczél és derékvért alól fekete posztó ruházat buggyan ki. Sisakdísz: kiterjesztett szárnyú, kioltott nyelvű, aranykoronás fekete sas. Takaró: kék-ezüst. A czímer vörös alapra van helyezve, melyet az e korbeli Zsigmond-féle armálisokat jellemző négyes karélyú széles arany keret vesz körül, melyet belül kettős fekete, kívülről egyes vékony sárga vonalkeret határol. Az egész kék alapra van helyezve, melyet belül fekete, azután fehér, kívül pedig ismét fekete vonalkeret díszít. A belső négy sarokban ezüst damaszkolás. A czímer a Zsigmond első éveiből származó czímerek között egyike a legszebb kivitelűeknek, mely színkompozicziójával, a sisakdísz lendületes ábrázolásával és méretei arányosságával egyaránt kiválik a többiek közül. Fegyvertani és viselettörténeti szempontból egyaránt megbecsülhetetlen, mert a Zsigmondkorabeli nehéz lovas fegyverzetre ad felvilágosítást. Fontossága különösen abban rejlik, hogy egész fegyverzetet mutat be, míg azok a Zsigmond-kori armálisok, melyek fegyvertani szempontból érdemelnek figyelmet, mint pl. a Leszteméri- vagy Irsay-armálisok, csak egyes fegyverzetdarabokat ábrázolnak. Fegyvertani szempontból fontosságra nézve a Bocskai-armálissal csak a Bothfalvi Bothcsaládé versenyezhet (1460), mely a Mátyáskorabeli gyalog katonaság fegyverzetére ad felvilágosítást. A czímeradományban Bocskai Péter fia István részesül. Érdemeiről és kilétéről az oklevél közelebbről nem emlékezik meg.
