Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)

XXX. A Campanellis-család czímere

A czímer: Egyenesen álló, felső sarkain lehajló, oldalain behajlott, három arany liliommal megrakott kék pólyával vágott csücsköstalpu pajzs vörös mezejében jobbra forduló, kioltott arany nyelvű, ágaskodó ezüst oroszlán. Sisakdísz : a pajzsbeli alak kinövő helyzetben. Takaró: kék-arany. Pajzstartók: jobbrólbalról egy-egy angyalka. A czímer arannyal damaszkolt vörös szőnyegre van helyezve, melyet egy fekete szegélyű széles arany keret vesz körül. Az adományban Burseli Campanellis János részesül. Érdemeiről az oklevél részletesebben ném emlékezik meg. Neve után ítélve idegen származású volt, talán olasz vagy spanyol, az utóbbi mellett szól az a körülmény, hogy a czímert Velasquez Ágoston, a király spanyol származású kamarásának közbenjártára nyerte, kinek nevét a királyi számadáskönyvek tÖbbízben említik. A Campanellis armális fő becse abban áll, hogy megnevezi a czímerfestőt is, kinek kezéből a czímer származik: ((nobilis Desiderii pictoris Itali docta manu depicta», mondja a szöveg a czímerről. Desiderius nevét a királyi számadáskönyvekben nem találjuk említve. Rajta kívül még két udvari festőről van tudomásunk, kiket a számadáskönyvek említenek, Jánosról és Jakabról az 1525 január és július közti időből. A Campanellis armális egyike azon keveseknek, melyek Lajos király aláírását mutatják. A czímerkép kivitel tekintetében sok azonos vonást mutat fel a Salzer-családnak 1525 márczius 26-i czímerével. A hasonlóság főleg a czímeralakban, a sisak formájában és a sisakdíszben nyilatkozik meg, úgyszintén a takarók kivitelében, úgy hogy valószínű, hogy a Salzer-czímer is ép úgy, mint a Campanellis-czímer, Desiderius mester műve.